Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

tene! Bár tudnám őket mindannyit megtartani, ha már nem tudtam számukat növelni! Ha rajtam állana, békében élhetnének, főként a kiscelli rendház, amelynek lakóit egyenkint és összesen igazi atyai érzéssel ölelem szívemre . . . Azért a sok vigasztalásért, melyet nekem szereztek, különös jóindulatomról biztosítom mindannyijukat és ígérem, hogy alkalomadtán mindannyijuk javára törekszem.“1)

Amit Szily megjósolt, hamarosan bekövetkezett; január 24-én Várdonyi Antal, kiscelli sótiszt és Soós Pál, ügyész kihirdetik Nemes apát és rendtársai előtt az uralkodó rendeletét és átveszik a dömölki apátság javait. Szily teljesíti ígéretét. Közbenjár értük s mindent elkövet, hogy segíthessen rajtuk. Neki köszönhető, hogy a kilenc celli rendtagból öt Kiscellben maradhatott a plébánia szolgálatában.2)

Az év folyamán Szombathelyre hívja s a szemináriumba telepíti Siess Antal soproni nyomdászt. Nyomdája számára a földszinti nagy ebédlőt, a nyomdász számára a mellet le levő kis szobát adja át ingyenesen, minden bérfizetés nélkül. Nagyot lendített ezzel városa szellemi életén, amint azt a sok nyomdatermék bizonyítja, amelyek Siess műhelyében láttak napvilágot.3)

Szily hazafias lelke élénk kapcsolatot tartott korának éledező magyar irodalmával. Ez évben adja ki Révai Miklós Faludi Ferencnek „Téli Éjszakák“ c. művét Szily Jánosnak ajánlva:

„A Te Nagyságos Neved alatt — írja Révai művének előszavában — adom ki Neked mint egy viszsza adva, a kitől vettem ezeket is a többi maradimul] írásokkal együtt. Ha úgy fog Faludinak ezen Szép Munkája is, mint a többi, a Hazafiaknak kedvek telésére és hanyatlani kezdett édes Nyelvünk méltóságának némii némü fen tartására lenni, a mit is igen reményiek: élsz Te is Méltóságos Püspök! ezen szép tselekedetért a háláló Magyaroknak szíveikbenn még a késő időkre is: a ki Faludinak holta utánn ezeket a ritka kintseket, melylyeket külömben a moj emésztett volna meg, gondviselésed alá vetted. Tartson az Isten Hazánk vigasztalására!“4) *)

*) Pacher i. m. 325—6., 573—4. 1.

2) U. o. 355. s köv. 1.

3) Schönvisner i. m. 377. 1., Kune. i. m. 425. 1.

4) Téli Éjtszakák . . . Faludi Ferentz maradvány munkája. Holta után darab írásaiból közre bocsátotta Révai Miklós. (Pozsonybann. 1787.) Előszó 5—6. 1.

73