Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

Súlyos csapás érte Szilvt ez év tavaszán. Május 1-én II. József rendelete értelmében kiürítették a kőszegi árvaházat. Az árvákat részben Pozsonyba vitték, részben Kőszegen magánosoknál szállásolták el. Az árvaház épületébe a dunántúli kér. tábla költözött be. Az intézmény alapítványait II. József a vallásalapba olvasztotta, felszerelését részben a pozsonyi általános árvaházba szállíttatta, részben elárvereztette.1)

A papi hivatások száma folyton apadt. A pozsonyi szemináriumba küldött növendékek száma a megállapított létszámnak még felét sem érte el. II. József a püspökökhöz fordul, felhívja őket, fejtsék ki e jelenség okait. Szily december 29-én küldi el válaszát. A hivatások számának csökkenését három okra vezeti vissza. Első: a középiskolai ifjúság számának csökkenése. Második: a papságnak mindinkább növekvő megvetése. Harmadik: hogy a püspökök papnövendékeiket nem nevelhetik saját szemináriumaikban.

A középiskolai ifjúság száma apad, mert tanítási nyelvül a német nyelvet írták elő. A beiratási díjak is mind magasabbak s mind több és drágább az előírt tankönyv.

A papság növekvő megvetésének okai: a féktelen sajtószabadság, a büntetlenül terjesztett vallás- s erkölcsellenes könyvek és az ifjúság nevelésében a fegyelem s tisztesség követelményeinek elhanyagolása. Ki fog arra kedvet érezni, hogy hírnöke legyen azon vallásnak, melyet zavartalanul gúnyol, gyaláz a rossz sajtó, az intelligencia, sőt már a köznép is?

„A harmadik s nem utolsó ok az, hogy a püspököknek a mostani rendszer mellett addig, míg kispapjaik a generális szemináriumokban neveltetnek, kiképeztetésükre semmiféle felügyeleti joguk nincs. Ha a tanuló ifjúság látná, hogy a fiatal klérus a tudományokban, erkölcsökben s egyházi fegyelemben a püspököktől neveltetik — mint akikhez ezen jog isteni és emberi törvények alapján tartozik -— bizonyára nagyobb hévvel, buzgósággal és szeretettel szentelné magát a papi pályára: mert az atyának nevelése mindenkor kellemesebb, vonzóbb és szelídebb.“ Felterjesztésének befejezésében szívhez szóló szavakkal kéri az uralkodót, szüntesse *)

*) Püsp. lev. I. sz. 6. f.

74