Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

míg a papság a legnyomorultabb romban, mindenfelől beépített sarokban, folyton a beomlás veszélyének kitéve szállásoltassék el? Ez példanélkiili eset volna, mely sehol sem fordul elő s mely Felségednek jámbor érzelmeivel is ellenkeznék.“1)

E folyamodást Szily személyesen nyújtotta át II. Józsefnek;2) kérelme meghallgatásra talált. II. József 1787. január 5-én kelt rendeletével a szemináriumot papi otthonnak nyilvánította, a lefoglalástól mentesítette, sőt egy évvel később a szemináriumban tartózkodó ifjú papok eltartására évi segélyt is utalványozott.3)

1786. október 23-i rendeletével II. József a pannonhalmi bencés szerzetet oszlatta fel Szilynek nem kis fájdalmára. „Őszintén sajnálkozom Nagyságodnak és szerzetes társainak a főapátság eltörlése miatt csüggedő szívén“, — írja Nemes Gáspár dömölki apátnak 1787. január 5-én. „Csak igazi mély szomorúsággal gondolhatok arra a nagy szerencsétlenségre, mellyel hazánk a jámborságnak ezt az ősrégi emlékét, vallásunk pedig erős bástyáját elvesztette.“4)

1787. A következő 1787. év január 11-én a tihanyi, 20-án a bakonybéli rendbáz oszlik fel a fejedelem parancsára. Vajda Sámuel, tihanyi apát, jó barátjának, Szilynek városában, Szombathelyen lakó Anna bugánál, majd húga halála után annak leányánál, férj. Bezerédj Péternénél húzza meg magát.5) Szily január 5-én kelt levelében a dömölki apátság tagjait is előkészíti e szomorú sorsra: „Mindenki tudja — írja — mit várhat a többi apátság, ha az anyát, a legrégebbit nem kímélték. Nagyságodnak és rendtársainak nem marad más menedékük, mint békességesen készülődni a feloszlatáshoz és sorsukat Istennek ajánlani . . . Megyém eddig még egyetlen szerzetházat sem veszített. Bár ezután sem veszí‘) Kőberl: Adatok... Szombathelyi Újság. 1897.

2) Bőle András kanonok, rektor jelentése a szeminárium állapotáról s történetéről a székeskáptalan 1815. évi egyházlátogatása alkalmával. (Püsp. lev. I. sz. 6. f.) „Molimina (annonariorum regiorum) nihil proficientibus iteratis Repraesentationibus, ea sola ratione everti poterant, quod Excellmus D. Epus Joannes Szily, initio mensis Novembris 1786. Suam Majestatem Caes. Reg, Viennae, in persona accesserit, Eiusque Autoritatem suppliciter implorando, ab Eadem Altefata Maiestate impetraverit.. .“

3) U. o.

4) Pacher i. m. 325. és 573. 1.

5) Sörös P.: A tihanyi apátság története (Bpest, 1911.) II. k. 62—64. 1.

72