Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

kifejezett királyi engedély nélkül a jövőben akár Becsben, akár Pozsonyban megjelenhessen.1)

Szily a parancsnak kénytelen-kelletlen engedelmeskedett, április 17-én elhagyta Bécset, Pozsonyba ment, tisztázta

*) Chrys. Novák: Protocollum abbatiae Bakonybéliensis. 1782. ápr. 21—-22. Közölve: Sörös P.: A bakonybéli apátság története II. k. (Bpest, 1904.) 419. 1. V. ö. SRS. a századok XXXIV. évf. (1900.) 946—8'. I. Megemlíti e tilalmat Majláth is Szily felett tartott gyászbeszédében: Szilynek tapasztalnia kellett az uralkodó idegenkedését, mikor ez megtiltotta neki, hogy a főbb városokban megjelenhessen. 14. 1. Szily legfelsőbb megrovásának és Bécsből való kitiltásának előzményei a következők: alig jelent meg a türelmi rendelet, a kőszegi dunántúli tábla két luteránus irodai tisztviselőt alkalmazott s azokat — ugyancsak a türelmi rendelet alapján — felmentette az előírásos, katolikus eskűforma letételétől. Szily hallván ezt, levelet írt a táblához s rosszalását fejezte ki eljárása felett. Mikos Károly luteránus ügyvéd feljelentette Szilyt II. Józsefnél s levelét is felterjesztette másolatban az uralkodóhoz. (Kané. No. 1282. dd-o 13. Mart.) II. József megbízta a m. kir. helytartótanácsot, vonja felelősségre Szilyt e leveléért. Mielőtt még a kancellária az ügyiratokat a királyi helytartótanácshoz Pozsonyba átküldötte volna, Szily megjelent Esterházy Ferenc gróf kancellárnál, aki a pápa tiszteletére jött Bécsbe s előadta, majd írásba foglalva a kancellária útján az uralkodóhoz felterjesztette védekezését. Ápr. 4-én kelt védekező iratában Szily előadja, hogy nem írt mást a kőszegi táblának, mint amit Magyarország vármegyéi a helytartótanács útján az uralkodóhoz felterjesztettek. Minthogy azt hiszi, hogy a vármegyék ellen eme alázatos felterjesztéseik miatt nem fognak eljárást indítani, hitte, hogy ő is írhat hasonló értelemben a táblának. Nagyon bízott abban s bízik ma is, hogy a vármegyéknek és püspököknek a türelmi rendelet ügyében tett, törvényeken alapuló felterjesztéseit a Fenség megfontolás tárgyává teszi. Üjabb királyi döntést várt; tehát jóhiszeműleg tette, amit tett. (Kano. 1782. No. 1682.) Esterházy kancellár ápr. 5-én Szily védekezését pártolólag terjeszti fel az uralkodóhoz. Kéri, tekintsen el attól, hogy Szilynek Pozsonyba kelljen mennie a kir. helytartótanács elé s elégedjék meg azzal, hogy Bécsben a kancellárián részesítsék megrovásban vallási túlbuzgóságból származó tettéért. Egyebekben — jelenti a kancellár — Szilynek igaza van abban, hogy a türelmi rendeletet a kőszegi táblának nem kézbesítették ki, mikor az állásokat betöltette. (Kané. 1782. No. 1932.) Az ügyiratok a császári döntésre vártak, mikor a Novák Chrysostom által leirt sétakocsikázás megtörtént. A császár fellobbant haragjában a kancellária előterjesztésére gyors elhatározással rávezette döntését: „Előbbi határozatomat fenntartom. A szombathelyi püspököt a helytartótanács teljes ülésén meg kell róni vakmerő tettéért s felelősségre kell vonni. Parancsolja meg a kancellária a püspöknek, hogy 24 órán belül távozzék innen Pozsonyba, adjon számot tettéről ott a helytartótanács előtt és menjen haza egyházmegyéjébe s onnan az én különleges engedélyem nélkül ne merjen se Pozsonyba, se Bécsbe jönni.“ (u. o.) A kancellária azonnal (ápr. 17.) teljesítette a császár akaratát s ugyanazon napon értesíti II. Józsefet, hogy a szombathelyi püspök, akit az uralkodó parancsa nagyon súlyosan érintett, engedelmeskedett a legfelsőbb akaratnak. (Kané. 1782. No. 1933.) Szilynek a következő szöveggel kézbesítették a császár parancsát: „Dno Eppo Sabariensi. Sacrae Caesareae... Erga factam Ejusdem Dni Eppi propter exaratas ad Tabulam Districtualem Trans-Danubianam Litteras, quibus eandem ob assumptos binos augustanae Confessioni addictos Juvenes, eosdemque religioni, quam profitentur adeommodata Jurisjurandi Formula adstrictos perstringit, coram Throno Regio delationem; Sacram Mattem insuperhabita Eiusdem hic loci porrecta Altissimaeque obtutui substrata legitimatione sua, clementer jussisse:

56