Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

magát az ellene emelt váddal szemben, mire a császár a vád alól felmentette.1)

VI. Pius április 22-én hagyta el Bécset, sajnos, eredmény nélkül. Legfeljebb azt tekinthette útja eredményének, hogy a személyes érintkezés során meggyőződhetett arról, hogy a császár nem akar teljes szakítást az egyházzal; nem illuminatus, nem is eretnek, viszont valami csodálatos makacssággal ragaszkodik ahhoz, hogy önfejűén kigondolt, az egyháznak és népeinek ősi jogait, törvényeit semmibevevő módon vezesse alattvalóit a boldogulás felé.

Szily törhetetlen egyliázias szelleméről, bátor, nemes egyéniségéről a legszebb emléket vitte magával a pápa. Látni fogjuk, hogy hosszú évekkel később is hálásan emlékezik meg arról, hogy milyen bátran szállt Bécsben síkra Szily Krisztus helytartója mellett.

Épp ily nagy véleménye volt Szilyről a bíboros kollégiumnak. A S. Congregatio Concilii Tridentini c. bíborostestület Szilvnek egyházmegyéje állapotáról szóló jelentésére 1782. szeptember 16-án kelt válaszában így ír: „Jóllehet a te bölcseségedről s főpásztori éberségedről rendkívül nagy véleménnyel vagyunk, mégis felülmúltad várakozásunkat. Valóban oly püspöknek ismerünk téged, amilyenre az egyháznak főleg ezen időkben szüksége van.“2)

* * *

Szily július 9-én hirdeti ki a türelmi rendeletet komoly, apostoli buzgóságú szavak kíséretében. Az új rendelet — írja — tágítja ugyan a másvallásúak szabad vallásgyakorlatát,

ut, cum factum hoc ejusdem velut editis hac in parte benignis resolutionibus e diametro adversans, sibi minime probaretur. Eidem injungatur, quo intra 24 horarum spatium abhinc Posonium discedat, factique sui ratione coram Consilio Locumtenentiali Regio reddita, illico in Dioecesim suam se se conferat, neque inde sine speciali concessione ac indultu suo Posonium aut Urbem hanc Viennensem accedere praesumat. Quae proinde Suae Majestatis Sacratissimae Voluntas ut eidem actutum morem gerere noverit, Eidem Dno Eppo Altissimo Jussu Regio hisce nota redditur. Datum Viennae Austriae 17. Apr. 1782. Brunszvik s. k. Vid. Urményi s. k. Exped: Esterházy s!. k. (Kanc. 1782. No. 1932. ered. fogalmazvány.) E jegyzetben foglalt adatok szíves közléséért Kapossy János dr. orsz. levéltárnok úrnak mondok köszönetét.

*) Chrys. Novák u. o. május 9. (Sörös i. m. 423. 1.)

2) „Quamquam de prudentia et vigilantia tua magnifice sentiamus, vicisti tamen expectationem nostram, qui talem te revera Eppum novimus, qualem his maxime temporibus Ecclesia requirit.“ Piisp. lev. I. sz. 11. f.

57