Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András

mint Baltavár káplánja, aki a következő versbe öntötte szíve érzelmeit, mikor Szilasy távozásának hírét hallotta:

„Ismét fiat fogsz veszteni szép Megyém!

Hol ritka Vassod, jó Szalayd, miveit Lelkű Szaniszlód — egykor ékes Díszei fényben úszó napodnak?

Felkelve érdem-szárnyaikon, dicsőn Szemléltük őket szállani a miagyar Athén felé el; s most utánuk íme derék Szilasynk is indúl.

Mig tán Barátink, Hunnia Papjai,

Ezt ti minékünk bánva irigylitek:

Búkönyre olvad sok szem itten,

S nem tud örülni megyéje kárán.

Elfog szivemnek bánata engem is,

S szemem kesergő cseppeket önt. Te, kit Tisztel dalom, vedd kedvesen, s élj Boldogul a magyar ég díszére.“1)

PÜSPÖKI GONDOK ÉS ÖRÖMÖK.

1828. Somogy püspöknek egyik legsúlyosabb gondja a Batthyány kegyuraság alá tartozó őrségi templomok és plébániák vigasztalan állapota volt. Bőle András is megkísérelte a patrónus alvó lelkiismeretének felébresztését. Április 14-én kelt levelében felkéri Batthány Károly grófot, Csákány urát, hogy teljesítse kegyúri kötelezettségét az őriszentpéteri templommal szemben, mely annyira romlatag állapotban van, hogy restaurálása múlhatatlanul szükséges. Batthyány gróf május 18-án Csákányban kelt levelében gúnyosan válaszol. Nem emlékezik arra, mit mond a visitatio canonica, de ezt a jótéteményi alkalmat nem akarja elragadni a püspök elől;

1) Nagy tiszteletű s tudós Szilasy János urnák Szombathelyi Egyházi Megyebéli áldozó Papnak, az Isteni Tudományok Doctorának, a Szombathelyi Egyházi Törvényszék Közbirájának, a Magyar T. Társaság rendes Tagjának, a Szombathelyi Püspöki Lyceumból a Pesti K. Tudományos Egyetemhez kinevezett Lelki Pásztorkodási Tudománytanitónak az uj hivatalhoz bő áldomásokat az egekből. 1836. Sopronban. Kulcsár Katalin Asszony betüjivel. (16-r. 4 1.) Szerzője: Nyikos Mihály Baltavári Lelki-segéd. P. Tk.

372