Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - IV. Bőle András
annál kevésbbé, mert a szomszéd rákosi templomot Somogy püspök szintén a saját költségén javíttatta.1) Aug. 14-én küldi el a vakok pesti intézete részére gyűjtött 370 frt. 25 kr.-t. Szeptember 17-én nagy fontosságú ügyben tesz jelentést a helytartótanácsnak. Zalavármegye u. i. azzal a kérelemmel fordult az uralkodóhoz, hogy a Muraköznek nevezett vidéket, mely a Mura és Dráva összeszögelésében fekszik s politikailag Zalamegyéhez, de az egyházi adminisztráció szempontjából a zágrábi érsekséghez tartozik, csatolja át a szombathelyi egyházmegyéhez. A helytartótanács július 20-án kelt leiratával felszólítja Bőiét, terjessze elő e kérdésben véleményes jelentését.2) Bőle mindenkép javasolja Zalamegve kérelmének teljesítését. Egyházi szempontból, mert Szombathely a Dráva gyakori áradása miatt a hívek számára inkább megközelíthető, mint Zágráb. Politikai szempontból, minthogy a magyar királyság minden része politikailag független a szomszéd, —habár egy korona alá tartozó — állomoktól és így kívánatos, hogy egyházi adminisztráció szempontjából se csatoltassék egyetlen része sem más államhoz. Azonfelül az uralkodó és a nemzet közös vágya, hogy a magyar nyelv és kultúra hazánkban mind jobban terjedjen. Erre a feladatra a magyarul nem tudó Zágráb-egyházmegyei papok bizonyára kevésbbé alkalmasak, mint a szombathelyi, veszprémi és győri egyházmegyék horvát anyanyelvű, de magyarul is tudó papjai. A Muraköz plébániáinak átcsatolása nem kis munkatöbbletet jelentene a szombathelyi püspök számára, ezt azonban szívesen vállalja Bőle püspök; de kéri a helytartótanácsot, hasson oda, hogy az átkapcsolás esetén teljesüljön régi kívánsága és székesegyháza kapjon szükségleteinek megfelelő alapot. Azonfelül kéri, hogy mivel az átcsatolás esetén papjainak száma 40-nel szaporodnék s ezzel 322-re emelkednék, az ugyanily nagyságú egyházmegyékhez viszonyítva aránytalanul kislétszámú káptalanja két újabb stallummal gvarapít- *) *) "... hanc benefaciendi occasionem, quam sibi arridentem discretione singulari mihi cedit, quominus ingrediar, ipsum Religionis studium, quo quid sanctius, quid cordibus nostris vicinius esse possit? — et ille, quo erga Illustritatis Vestrae personam feror, cultus me prohibent...“ Piisp. lev. I. állv. 2) 20533. sz. 373
