Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

Szombathelyen más pap, aki nyelvükön értett volna, az apostoli buzgóságú férfiú még az istállókban is felkereste, vigasztalta, oktatta őket.1)

A püspöki levéltár sok aktájában egészen véletlenül akadtam annak példáira, hogy Somogy szegényebb papjainak s híveinek mily sok anyagi segítséget nyújtott. így pl. Veinhofer 1820. aug. 7-i levelében köszöni a máriafalvi plébános számára küldött 50 forintot.2) Wölfer Jánost, előbb kethelyi plébánost, élete utolsó 7 évében mindennel bőkezűen ellátta.3) Novák Ferenc, bántornyai plébános 1823. április

21-én kelt levelében így ír elhalt kedves püspökéről: „Somogy, akinek édes emléke a jók szívében örökké fennmarad, s aki hihetetlenül sok jót osztott szét a szűkölködők között (köztük nekem is szorongó szükség idején) . . ,“4) Baksa Györgyöt a gyengébb javadalmazású nagyrákosi plébániára nevezte ki. A kinevezéshez 20 forint ajándékot mellékelt.5)

Lukmann János belatinci tanító 1825. június 24-én kelt levelében írja: „Istenben Boldogult Püspök Ur Somogy Eő Excellentiája a Kőszeghi Árva Házban sajátjábul méltóztatott esztendőnkint kegyesen fizetgetni a Nép. János fiacskám után 100 forintokat. . .“6) A püspöki palota padlásán talált nyugták egyike igazolja, hogy: „Somogy Leopold Ur Eő Excellenciájának pincéjéliiil a Szombathelyi Ispitabéli szeginyeknek hat akó bort alamisna gyanánt minden esztendőben szokott kiadatni.“7) A székesegyházi zenészek jobb javadalmazására az 1815. évi káptalani egyházlátogatás alkalmával 2000 forintnyi alapítványt tett8) stb. stb.

önmagával szemben csodálatos alázatosság, szigorúság és munkaszeretet jellemezte. Szigorú volt magával szemben. Sanyargatta testét, kemény bírálatban részesítette tevékeny- *)

*) Sztankovits i. m. 11. 1., Pesti kispapok i. m. 354. 1., Jodok i. m. 54. 1.

2) Püsp. lev. I. állv.

s) Wölfer ügyében hiv. levél a ferencesek pozsonyi tart. főnökéhez 1822. május 12-én. Püsp. lev. I. állv.

4) „Cuius dulcis memoria in bonis cordibus perennabit, quique plura bona, quam fere credi potest, in egenos (et me tempore arduae necessitatis) dispensavit ...“ U. o.

5) Tóth I. i. m. 13. 1.

°) Püsp. lev. I. állv.

7) Kiss Istvánnak, a szombathelyi ispita Curátorának nyugtája 1821. nov. 29-én. Püsp. lev. IV. sz. 3. f.

8) Vis. Can. Capituli. Püsp. lev III. sz. 6. f.

334