Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

ségét. Valóban teljesítette az Űr szavát. Megtett mindent, amit tehetett s végül is azt mondotta: „haszontalan szolga“ vagyok.1)

Körleveleiben, a pápához, az uralkodóhoz intézett felterjesztéseiben, ha önmagáról mint püspökről szól, rendszerint hozzáteszi „licet immeritus“ (jóllehet érdemtelenül), vagy „minimus epporum Hungáriáé“ (Magyarország püspökeinek legkisebbike.).2) Bizonyára mélységesen meghatotta papjait, mikor az egyházmegyei zsinat befejezése alkalmával utolsó, papjaihoz intézett szózatában kifejezte, mily félelemmel s rettegéssel gondol az Úr ítéletére.

A püspöki levéltárban levő fogalmazványain nem egy helyen látható, hogy tollának kipróbálása közben kedves mondását Írogatta a papírra: „Magnus Dominus“ (Nagy és szerfölött dicséretreméltő az Űr... a 47. zsoltár kezdete).

Ifjúkorában kamalduli remete akart lenni, a püspökséget soha nem kereste, csak félelmes felelősséggel járó fenségét látta szemei előtt.

Alázatossága tette őt vidámmá, lelkileg ifjúvá, az ibolyához hasonlóan kedvessé élemedett korában is. Mindent Isten kegyelmének tulajdonított. Ebből fakadt szelídsége. Szelíden, atyaként dorgálta papjait, híveit, ha vétkeztek, útbaigazította őket, ha az igaz úttól eltértek. Szerény volt s emiatt szerette mindenki. Futott a dicséret és megtiszteltetések elől. Tiszta élete volt az a kötelék, mely őt szakadhatatlanul odafűzé a rendületlen erény örök, ifjú tavaszához. így emlékezik meg róla a pesti kispapok 1845-i évkönyvében kiadott életrajz, melyben a közp. papnevelde rektorának s a magyar iskola vezetőjének, Somogy egykori kedves ceremoniáriusának, Szaniszló Ferencnek személyes visszaemlékezése csendül meg.")

SOMOGY LIPÓT KORMÁNYZÁSA.

Nagy Antal így jellemzi Somogy kormányzását: „Szelíd, nyájas, jósággal s kegyelemmel áthatott kormányzás volt. . .

Mészáros i. m. 14. 1., Budapesti kispapok i. m. 350 1.

2) így pl. az 1814. július 3-án és 1817. okt. 28-án az egyházmegye állapotáról a pápához intézett beszámoló jelentéseiben; az 1818. jan. 2-án a vis. can. tanulságait papjai számára összefoglaló körlevelében.

3) I. m. 351—2. 1.

335