Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

szükséges mindennapi táplálat, mellyet igen mértékletesen szokott saját hasznára fordítani.“1)

Érthető, hogy a püspök fivére, Ferenc és háznépe nem nagyon örültek, mikor a szegények ily seregben jelentek meg s nem egyszer igyekeztek azokat megakadályozni abban, hogy a püspökhöz jussanak.2)

A püspöki palota ez időben még nyitott átjáró volt — amint egyházmegyénk nesztora, Horváth Ferenc, ny. kercai plébános elbeszéli — a Kar-utca (Karicsa) felől jövő s piacra törekvő árusok és szekerek számára. A jó püspökhöz a nap minden órájában szabadon lehetett bejutni.3) Nem egyszer úgy tett, mint szent Márton, megfosztá magát alsó- és felső ruháitól, hogy a hidegtől reszkető ruhátlant betakarja.4)

Sok kedves anekdota maradt közszájon Szombathelyen erre vonatkozólag. így pl. „komornyikja egy alkalommal azt jelentette neki, hogy ő nem tudja hogyan, de csak két inge van már a püspök úrnak. No — úgymond a püspök — akkor még elég van, mert, míg egyiket viselem, a másikat megmoshatják. Máskor figyelmeztette a komornyikja, hogy most vége kell, hogy legyen az ajándékozásnak, mert a püspöknek nincs több nadrágja, mint kettő. A püspök mosolyogva szólt: De bizony csak egy van. Közben t. i. a püspök elajándékozta az egyiket.“5)

Néhány évvel Somogy halála előtt a szombathelyiek lelkét különös erővel kapta meg a következő eset. Midőn a nagy drágaság miatt6) Szombathelyen sokan majdnem végső szegénységre, sőt koldusbotra jutottak, a legnagyobb Ínség közepett nagyszámú olasz jött hozzá, kik nyomorúságuk sajtolta könnyek közt irgalomért esedeztek. A jámbor püspök nemcsak étellel s itallal segítette őket, hanem amennyit tudott, hajlékába is befogadott s mivel többen köziilök az elszenvedett nélkülözések s a bosszú út fáradalmai miatt teljesen elerőtlenedtek és súlyos betegségbe estek s nem volt *)

*) U. o. 354. 1.

2) Tóth József dr.: Emlékezzünk régiekről,! 12. 1.

3) Tóth József dr.: Emlékezzünk régiekről. 12. 1.

4) Mészáros i. m. 17. 1., Jodok i. m. 53. 1.

5) Tóth J. i. m. 12—13. 1.

6) Ez esemény pontos időpontját nem sikerült megtudnom. Bizonyára a nagy tűzvész (1817) után történt, mely a szombathelyiek nagy részét koldusbotra juttatta.

333