Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

A szokott időben megkezdődött Magyarország Nagy Boldogasszonyának ünnepi miséje, melyet maga a püspök pontifikáit s buzgón mondta benne az imát Ferenc királyért; hirtelen fegvverzörgés és kürtök harsonája közt bevonultak a székesegyházba a francia katonák és a nagymise végén azt követelték, hogy Te Deumot celebráljanak. Somogy püspök ennyiben engedett kérésüknek. Elrendelte, hogy Szabó Imre, éneklőkanonok a Te Deumot Vesperás formájában megtartsa. Ennek végeztével a parancsnok jelt adott katonáinak a székesegyházból való kivonulásra; a Kámoni-utca (ma: Szily J.-u.) végén akkor már pompás ebéd várta őket, mert az alkirály úgy rendelkezett, hogy e napon minden katona kettős adagú napi ellátásban részesüljön. Délután 6 óráig mulattak itt, amikor is a franciák nagyobb része erősen illuminált állapotban hazafelé szálldogált.

Este 9 órakor fényes kivilágítás volt Eölbei kanonok házában (a mai nagypréposti lakban) s a franciák a meghívott vendégekkel egész éjjel muzsikaszó mellett ropták a táncot.1) Képzelhető, mily kellemetlen volt ez a „megszállott házigazdának“, aki a nemesi felkelés egyik főszervezője volt.2) így zajlott le a „Grand Empereur“ születésnapja a megszállott Szombathelyen 1809-ben.

Ezután még 3 hónapot töltöttek Szombathelyen a franciák. Somogynak sok kiadást jelentett a megszállók élelmezése, a kirótt sarc fizetése és sok gondot adott híveinek anyagi és lelki segítsége.

A piisp. levéltár megőrizett egy erre vonatkozó írást. Somogy sajátkezű fogalmazványa ez, melyben a francia parancsnokokhoz fordul francia nyelven írt, rendkívül udvarias hangú átirattal s előadja, hogy egy terhes állapotban levő, szegény zanati asszony férje aug. 16-án s 17-én sarcként kirótt gabonát szállított a franciáknak s mikor szekerét kiürítette, kényszerítették, hogy fogatán egyik francia tisztet szállítsa el. Azóta közel egy hó telt el s a gazdának semmi híre.

Dnum Cantorem in forma Vesperarum servari curat... hoc finito per Colonellum signum militibus voce datum ad exeundum e Basilica, ubi exterius jam in fine Plateae Káam dictae appositum erat opiparum prandium, ibique consedentes tandem plurimi Temulenti hora circiter 6-a rediverunt...“ (Krancsics József, későbbi kanonok, bejegyzése).

J) Assz.. K. IV. k. 189. 1.

2) Balogh Gyula i. m. 14., 54. s köv. 1.

271