Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

Szegény felesége kétségbe van esve. Kéri a francia hatóságot, kerestesse meg s engedje haza mielőbb Német Józsefet, „kinek neje egyesíti könnyeit alulírott püspök alázatos kérelmével.“1)

Október 14-én végre létrejött a békekötés Schönbrunnban. Ferenc királynak le kellett mondania koronájának déli tartományairól, melyeket Napoleon Illyr királyság néven közvetlenül Franciaországgal egyesített, azonfelül leányát feleségül kellett adnia az ajaccioi ügyvéd és Letizia Ramolino világhódító fiának.

A béke értelmében a francia megszálló csapatok november 18-án elhagyták Szombathelyt. Kivonulásuk alkalmával a hagyomány szerint magukkal akarták vinni a székesegyház szentélyében elhelyezett, sz. Pál megtérését ábrázoló festményt, melyet Herzan bíboros ajándékozott Szilynek 1797- ben, s csak hosszas könyörgésére álltak el szándékuktól.2)

A francia megszállás emlékét Szombathelyen ma már csak Czuppon György kanonok egykori háza őrzi, amely ma a rendőrkapitányság tulajdonát képezi (Szily János-u. 25.). A tudós kanonok a következő kronosztichont helyezte az épület homlokzatára:

DIMICante sabarIae gaLLo ereCta fVI

(„Mikor a francia Szombathelyen harcolt, akkor épültem.“ A nagyobb hetük egyúttal római számok s összegük az építés évét, 1809-et jelzi.)3)

Nemcsak a francia megszállás és hadisarc rótt súlyos anyagi terheket Somogyra, hanem az osztrák-magyar hadsereg fenntartása is. Július 8-án azt jelenti felterjesztésében Ürményi Józsefnek, hogy száz mérő rozsot Páliban, száz mérő zabot pedig Szombathelyen bocsát a hadsereg rendelkezésére. Ugyanezen felterjesztésében írja, hogy a franciák átvonulásuk alkalmával teljesen kiürítették szombathelyi magtárát.

Július 10-én Károly Ambrus főherceg-prímáshoz írt fel- *)

*) „Elie mele ses larmes avec les humbles prieres du soussigné...“

-) Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben. Bpest. 225. f. 370. 1.

3) V. ö. Kuné i. m. 205. 1. és Czuppon végrendelete: „Domus mea sub Gallis erecta.“

272