Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót

ki nagy jótékonyságával, meleg szívével valóban atyja volt híveinek s papjainak.

A püspök-helyettesi hivatal titkárául Schogg Kristóf káptalani helytartó Somogy Lipótot nevezi ki, de plébánosi munkakörét is meghagyja. Somogy vállaira ezzel egy ember erejét meghaladó munka nehezedett. Erejének megfeszítésével igyekezett kettős munkakörének megfelelni. Minden vasárnap keresztény oktatást adott híveinek s a szentbeszédeket káplánjával felváltva tartotta. Óvatosan ügyelt arra, hogy a plébánia soha pap nélkül ne maradjon még egy órára sem, hogy sürgős esetekben hívei számára egyikük mindig készenlétben álljon. Kész örömmel ment a betegekhez éjjel is, ha a betegek szentségeinek feladására hívták.

Gyenge szervezete azonban végül is összeroppant a nagy munka súlya alatt. Életveszélyes, hosszú betegségbe esett. Betegsége alatt újabb súlyos csapás érte. 1787. ápr. 10-én 73 éves korában Sopronszentmártonban meghalt szentéletü édesanyja.1)

1787. őszén végre felépült betegségéből s ekkor Kismarton szab. kir. város plébánosává választotta. Schogg Kristóf, kápt. helynök, 1788. január 1-én iktatta be Somogyt, ki ekkor már soproni tb* kanonok volt, Kismarton plébánosává. Nagy buzgósággal látott plébániájának gondozásához. Szeretete összes hívei, de leginkább a szegények, betegek, elhagyatottak iránt, vendégszeretete mindenki, de főleg paptársai iránt hosszú ideig híres volt a győri egyházmegyében.2) Nem is maradhatott sokáig Kismartonban.

3. GYŐRI KANONOK.

II. Lipót 1790. június 20-án kelt legfőbb elhatározással győri kanonokká nevezte ki. A káptalan a szeminárium rektori teendőinek végzésével bízta meg, Fengler József püspök pedig aug. 1-én kelt leiratával pápai főesperessé nevezte ki, „tekintetbe vevén erényeit, érdemeit, a tudományokban való jártasságát, életének, erkölcseinek szeplőtelenségét s azt a rendkívül nagy reményt, melyet az Isten egyházában végzendő munkájához fűz.“3)

*) „Matróna praestantissima“ F. Nagy A. i. m. 1. 1. ,

2) Sztankovits: Oratio funebris 8. 1.

3) A kinevezési okmány a püsp. lev. III. sz. 1. f.-ban van.

246