Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - III. Perlaki Somogy Lipót
Szemináriumi rektori minőségében gyakran helyettesítette betegségük, vagy távollétük esetén a főiskola tanárait. Az intézet pénzhiányát fedezendő gyakran saját költségén táplálta a növendékeket s készséggel teljesítette azon nehéz feladatokat, melyek megoldására a győri székeskáptalan rendszerint őt kérte fel.1) Gyakran prédikált a székesegyházban, főképp a b. Szűz ünnepein és sokszor zarándokolt Nagymariacellbe és Sz. Mária más kegyhelyeire. 1794-ben Apfalter József halála után győrbelvárosi plébánossá választják. Fengler József püspök aug. 24-én investiáJja s kísérő levélben a Magasságbeli kezeművének nevezi e választást. „Nagyon jól tudom — írja — mily nehézségekkel, legyőzve rokonainak, hozzátartozóinak könyörgését, vállalkozott e teherviselésre, melyre a győri hívek jámbor érzülete egyhangúlag kérte fel.“ Ezután Somogynak több nehézségére válaszol. Ezek közt, úgy látszik, a szegényügy ellátása nyomta leginkább Somogy lelkét. Erre vonatkozólag Fengler ezt feleli: „Ami a város szegényeit illeti, azt hiszem, hogy én, aki a kézi alamizsnán kívül a szegények pénztárába évente 472 frt-ot fizettem be s Győr szab. kir. város plébánosának teljesen bizalmasan 400 frt-ot adtam azok számára, akik szégyelnek koldulni s ezt a jövőben is meg fogom tenni, teljesítem kötelességemet.“1 2) Ugyanez a lelkesedés és apostoli buzgóság, mellyel eddig is minden munkakörben szolgálta Istent, hatotta át győri híveinek lelki gondozásában. Nemes szívének jóságával, szeretetreméltó modorával, kiváló szépségű szónoklataival magához láncolta híveinek lelkét. Szeretetének legfőbb gondját itt is a szegények képezték. Nem egyszer megtörtént, hogy éjjel a zordon télben vitt házából ölében fát s azt a szegények udvarába behajigálta, míg cselédei a fa hirtelen elfogyásának okát fürkészvén a tolvajt meglesték és bámulva látták, hogy a tolvaj maga az istenfélő háziúr volt, ki nem akarta balkezével tudatni, amit jobbja mívelt.3) Ennyi kiválóság azonban nem maradhatott rejtve. Érthető, hogy a következő években egymást érik a megtisztelő megbízatások és kitüntetések. 1794-ben I. Ferenc király a 1) F. Nagy Antal i. m. 4—6. 1. s) Püsp. ley. III. sz. i f. 3) F. Nagy A. i. m. 13. 1., Pesti növ. papság i. m. 353—4. 1.
