Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

szegényeknek ügyét- is, akik a szemérem miatt az házonként való kéregetéstől le-tartóztattván titkon nyögik ét-nap-béli szükségeiket, halmossan tehetnének erről bizonságot azok a Megyés-Lelki-gondviselők, a kiknek, kezekre, mint válosztott esközökre bízta sommás alamisnáit az efféle Szegények- közt való fel-osztásra, ha tsak ugyan azon Alamisna-Osztóinak nyelveket a titoknak Zárával le nem kötötte volna.“1)

Nagy József elmondja, hogy ő is egyike volt ezen alamizsna-osztóknak s hogy a bíboros alamizsnáit csakugyan úgy adta, ahogy az Üdvözítő kívánja: balkezed ne tudja, mit tesz a jobb. Elbeszéli, hogy az alamizsnák nem egyszer teljesen kimerítették a bíboros erszényét s kölcsönt vett fel, hogy a szegényeken segítsen.2) Leírja, mily atyai gondoskodással tudakolta meg egyházlátogatása alkalmával papjaitól mindenütt plébániájuk szegényeinek számát s számukra oly nagy alamizsnát küldött, hogy felülmúlta a várakozók reménységét. Egyik útja alkalmával értesült arról a tűzvészről, mely a győri egyházmegyében fekvő Pulya és Höflány lakóinak házait elpusztította; oly bőkezűséggel sietett azonnal segítségükre, hogy alig maradt annyi pénze, amennyi az út hátralevő részére szükséges volt.

Ha valakit plébánossá kinevezett, vagy beiktatott, az öszszes erények közt leginkább a tevékeny felebaráti szeretetet, az alamizsnaadás s a jótékonyság erényének gyakorlását kötötte lelkére. Gyakran mondogatta: „A püspök sohasem lehet elég gazdag, mivel oly sok szegénynek, árvának s kárvallottnak atyja és jótevője kell, hogy legyen.“3)

Joggal írhatta róla utóda, Somogy Lipót, a m. kir. udv. kamarához: ,,Az elhalt bíboros köztudomásúlag híres volt a szűkölködők iránti bőkezűségéről s adakozásáról.“4)

S bizonyára őszinte szívbeli szomorúsággal írta a kispapok gyászversének szerzője, Horváth József Elek: *)

*) Nagy Gábor: Halotti beszéd. 8. 1.

2) „Quoties Crumenam Illius ita exhauserit, ut aes alineum contrahere non dubitaverit ad subveniendum pauperibus...“ Nagy József: Oratio in Exequiis ... 6. 1.

3) „Episcopum nunquam satis divitem esse posse, utpote qui tot tantorumque pauperum, Orphanorum, damna perpessorum Pater sit et Benefactor.“ U. o. 8. 1.

4) .......Cum defunctus Cardinalis ad notorietatem publicam, erga egenos

insigniter liberalis et munificps fuerit...“ Felterjesztése a m. kir. udv. kamarához 1807. április 22-én. Piisp. lev. 1. állv.

232