Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros
„Könnyeket öntsenek hát szemeid, mert egy könyörülő S bőv-kézü Gyámod s Fő-Pásztorod hal vala meg most.“1) „Édes Atyám Herzán! Már életed éjjele eljött Tested békével sírba nyugodni vivénk. Ah! Nyugtassa az ég, de keservem vége nem ér még. Árva vagyok! — könyörülly! — Istenem! Óh könyörülly!“2) Buzgó papi lelkűiét volt Herzan másik szép tulajdonsága. Láttuk szeretetét az Oltáriszentség iránt, láttuk buzgóságát az egyházlátogatási úton, melyen az agg bíboros az út fáradalmait örömmel viselte s gyakran mondta, mennyire örülne, ha Isten őt is a harctéren, vagyis a papi munka végzése közben szólítaná magához. Nem akart püspök lenni, de, mikor az isteni gondviselés mégis egy egyházmegye élére állította, nem törődve hajlott korával s betegségével, minden erejével igyekezett nagy eszményképének, Borromei sz. Károlynak példáját követni és híveinek buzgó főpásztora lenni. Egyházias érzület hatja át püspöki munkásságát. Róma rítusát, Róma szellemét igyekszik szemináriumában s egész egyházmegyéjében meghonosítani, ill. erősíteni. Példaképei Borromei sz. Károly és Barberini, az egyházias érzület megtestesítői. Egész életén át különösen gyengéd vonzalommal viseltetik a szentek ereklyéi iránt s mélységes a bizalma a szentek égi pártfogásában. Egyházmegyénk legértékesebb ereklyéi tőle származnak (Szombathelyen, Zalaegerszegen, Szentgotthárdon és sok más helyen). Megható a tisztelete sz. Szaniszló ereklyéi iránt, melyeket Rómából, hogy a francia forradalmárok meg ne becstelenítsék, elhozat, mindenüvé magával visz s gondoskodik róla, hogy azok halála után Rómába visszavitessenek. Püspökségének rövid ideje alatt egyházmegyéjében 142 volt azoknak a száma, akik más vallásról tértek át a kát. vallásra. Ez oly nagy vigasztalást szerzett neki, hogy azt mondta, „főpásztori munkájának gondjai, melyek nagyon súlyosan nehezedtek vállaira, ez által könnyűekké s édesekké váltak.“3) Utolsó szavai végrendeletében a „fides unica vere salvifica“-ról szólnak, az egyedüli, *) *) Horváth József: Pásztori játék... 6. 1. s) U. o. 11. L 3) „Unde tantum accepit solarium, ut non dubitaverit dicere: Pastoralis muneris sui curas, quas gravissimas esse fatebatur, per illud leves reddi, ac suaves.“ Nagy József: Oratio, quam in solemnibus Exequiis... habuit. 16. 1. 233
