Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

beszéde sz. Pál e szavait alkalmazza az elhúnyt bíborosra: „Mindennek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek“ (I. Kor. 9. 22.) s a személyes emlékezés közvetlen, meleg hangján bizonyítja, hogy sz. Pál önfeláldozó buzgóságának tüze égett a bíboros nemes szívében. Beszéde első részében azt mondja, hogy a bíboros mindennek mindene lett s bizonyítja ezt a szegények iránti szeretetével, bőkezű alamizsnáival, mindenek iránt megértő, atyai szeretetével és szelídségével, mellyel mindenki szívét lebilincselte. Beszéde második részében elmondja, hogy a bíboros legfőbb vágya az volt, hogy mindeneket üdvözítsen. Sok kedves részletet mond el életéből s különösen az egyházlátogatási útról, melynek folyamán kitűnő alkalma nyilt arra, hogy mélyen betekintsen püspöke leikébe.

Nagy Gábor a bíboros igazságosságát és szeretetét ünnepli. Igazságosságát, mellyel egyházmegyéje ügyeit teljes alapossággal igyekezett megismerni s a szentszéken személyes elnökletével kormányozni; ezért tartotta érvényben elődjének kitűnő Instructióját s ezer jelét adta pártatlan igazságosságának. De igazságosságánál nem volt kisebb nemes, jóságos emberszeretete sem; megértő, szelíd szíve pártatlanul, egyformán szeretett mindenkit. Ha tán valaki iránt előszeretettel viseltetett, úgy a szegények és betegek s kispapjai, mint az egyház jövendő reménysége, voltak atyai szeretőiének eme különös tárgyai.

Herzan bíboros halála előtt szóval és írásban a leghatározottabban meghagyta titkárának, Emilianinak, hogy szent Szaniszló holttestét vigye vissza Rómába. Emiliani tehát Bécsből visszatért Szombathelyre, elintézte az elhunyt bíboros magánügyeit s azután magához véve az ereklyeszekrényt, Bécsbe utazott, ahol a pápai nuncius, Antonio Gabriello Severoli kápolnájában a szentnek tiszteletére áhítatos triduumot (háromnapi ájtatosságot) tartottak. P. Biasini Jézus-társasági atya mindennap szentbeszédet mondott a nagy számban

nagyobb Keresztye Vitézzének Szentséges Tsászári, és Apostoli Király ö Felsége Belső Tanátsosának hamvai felett élő nyelven mondot Nagy Gábor lenti plebánus, az istenes tudományoknak tudóssá s azoknak a szombathelyi nevendék papok házában tanéttója, a midőn a Boldogultnak Árva-Megyéje Boldog Asszony havának 8 ik napján 1804 esztendőben ugyanazon el nyugodott Fő Pástorának az halotti vég-tiszteletet gyászos készületek közt megtette. Szombathelyen, Szisz Antal Jósef Betűivel.

220