Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros
borulva imádkozott, míg a pap az Űr szent Testét s az utolsó kenetet kiszolgáltatta a betegnek. Azután ő lépett a beteg ágyához, szeretettel teljes szavakkal vigasztalta, rábeszélte, hogy orvost hivasson s e célra nagy alamizsnát adott neki. Egy vízkórságban szenvedő beteg is kifejezte vágyát, hogy bíborospiispökét láthassa. — Herzan készséggel teljesítette kívánságát; mikor a beteghez lépett, ez meghatottságában azt kiáltotta, hogy nem méltó arra, hogy ily nagy vendég lépjen be szegény otthonába, de boldogan hal meg, ha a bíborostól megkapja az általános feloldozást és áldást. A bíboros mindkettőt megadta, mire a beteg boldogságában Simeon énekét énekelte el.1) Nagy József azt írja, hogy agg püspökük buzgőságának, lelke nemességének láttára a könnyek patakja omlott a jelenvoltak szeméből.1 2) Sajnos, itt megint megszakad Nagy József utinaplója; folytatását nem sikerült megtalálnom a püsp. levéltárban. Az egyházlátogatás tapasztalatait összefoglaló körlevélből kitűnik, hogy a bíboros a hegyháti, zalaegerszegi, felső-németüjvári, rohonci és felső-szombathelyi esperesi kerületeken kívül bejárta a sárvári s a felső- és alsó-kemenesaljai kerületet is. A rendetlenül vezetett bérmálási anyakönyvekből csak annyit lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a bíboros aug. 30-án járt Kupfalván, szept. 1-én Felsőszénégetőn, 2-3-án Rőtfalván, 6-án Sárvárott, 7-én és 8-án Kiscellben és Sitkén, 10-én Hosszúperesztegen és Baltavárott; mindenütt bérmált s megtartotta egyúttal a kánoni egyházlátogatást. Herzan útitársa, Nagy József sok szép vonását említi a bíborosnak, melyeket az egyházlátogatási út folyamán figyelt meg s halotti beszédében költőien szép szavakkal ecsetelt. Említsük meg röviden ezeket. A bíboros mindenütt nagy szeretettel szólt a néphez. Buzdította erényes életre, buzdította, hogy sz. gyónását a vele hozott penitenciáriusnál elvégezze. Rendkívüli szelídsége, mellyel a néphez szólt, mellyel a hittani kérdéseket hozzá intézte s feleleteit érdeme szerint értékes ajándékokkal jutalmazta, oly mély szeretetet s vonzalmat ébresztett híveiben, hogy nem akartak tőle megválni. A szomszéd, sőt a harma1) „Most bocsásd el Uram szolgádat, igéd szerint békességben; mert látták szemeim a te Üdvözítődet...“ Lk. 2. 28. s köv. 2) Nagy J.: Oratio, quam in exequiis... dixit... 17—18. 1. 14 209
