Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

dik plébániába is elmentek utána, hogy hallhassák beszédét s atyai szívének közelségét érezhessék. Mikor a Borostyánkő- és Léka-vidéki hegyeket járták, útitársai állandóan féltek a felborulástól; egyedül a bíboros volt mindig víg s igyekezett társai félelmét eloszlatni s figyel­müket az út szent voltára hívta fel, hogy őket ezzel a nehéz­ségek leküzdésére bátorítsa. Nem ritkán 3, sőt 4 órát tett meg e nehéz utakon a nélkül, hogy éjfél óta bármit magához vett volna, csakhogy a meglátogatandó plébánián a szentmisét gyermekei közt bemutathassa, s az Űr testét magához vehesse. A plébánosoktól mindenütt kitudakolta a plébánia sze­gényeinek számát s helyzetét és az adomány, amit a szegé­nyek részére a plébánosnak átadott, mindig oly bőkezű volt, hogy a plébánosok várakozását mindenkor felülmúlta. Nagy sajnálattal említi Nagy J., hogy a bíboros halála miatt már nem jelenhetett meg az a pásztorlevél, melyet a meglátogatott esperesi kerületek papságához intézett; ez a levél részletesen beszámol az út tapasztalatairól, papjai elé tárja a lelkipásztor kötelmeit s hű tükre a levél írója apos­­tolian buzgó lelkiiletének. E körlevél fogalmazványa megvan a püspöki levéltárban. Klasszikus latin fogalmazásban szá­mol be mindama jóról és hibákról (hely és név megneve­zése nélkül), amelyeket útjában tapasztalt. Üti tapasztalatai általában nagyon vigasztalók. A nép jó, erkölcsös és buzgó, hittani tudása általában nagyon jó.1) A papság szelleme jó.2) Utitársaival mindenkor tudós, jámbor beszélgetéseket folytatott; állandóan borromei sz. Károlyt tartotta szemei előtt, kit egyházlátogatási útjában példaképül állított maga elé. Többször mondotta kísérőinek, hogy miként borromei sz. Károly, ő sem kívánhatna szebb halált, mint ha az egy­házlátogatási úton szólítaná magához az Űr.3) A jó Isten legalább részben teljesítette öreg szolgája ké­rését. Ha nem is közvetlenül egyházlátogatási útjában szólí­totta magához, de ez út folyamán szerezte betegségét, mely­ből többé nem épült fel. Hol, mikor s mily betegségben bete- *) *) Bizonyára legalább is részben Szily hitoktatási társulatának érdeme volt e kiváló hittani tudás. 2) A pásztorlevél fogalmazványa a püsp. lev. I. sz. H fiókjában. 8) „Identidem profitebatur, uti S. Carolo Boromaeo, ita nec sibi optabilius mortis genus evenire posse, quam si sub opere Canonicae Visitationis Ipsum obire contingeret.“ 210

Next

/
Thumbnails
Contents