Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

Az első személy, akihez most sietett, Herzan volt. „Úgy ítélte meg a helyzetet — írja Consalvi — hogy az első személy, akihez fordulnia kell, Herzan. Mindenek előtt az ő hozzájárulását akarta megszerezni, hogy a többi bíborosnál ezzel támaszt biztosítson magának.“1) Herzan rövid halasztást kért, hogy Chiaramontit megismerhesse s láthassa, megfelelő egyéniség-e a pápai trónra. Chiaramonti u. i. állandóan egyházmegyéjében tartózkodott, Rómában csak ritkán fordult meg s így Herzan közelebbről nem ismerhette.

A következő napon Herzan felkereste cellájában Chiaramontit, hosszasan elbeszélgetett vele, a társalgásba belevonta a legkülönfélébb témákat s mind jobban növekvő elragadtatással szemlélte Imola püspökének finom, kedves lelkiiletét, széleskörű ismereteit és ítéletében megnyilvánuló bölcseségét. A társalgás befejeztével azonnal Antonellihez sietett s közölte vele beleegyezését.

Antonelli és Herzan tekintélye egy-kettőre megnyerte a Mattei-pártot; Albani befolyása épp ily gyorsasággal megszerezte a Bellisomi-párt hozzájárulását. Az egyhangú választás híre nagy örömmel töltötte el a konkláve tagjait. Chiaramonti megválasztását annyira bizonyosra vették, hogy már a 14-i választás előestéjére kitűzték a kézcsókolás szertartását. Ezt megelőzőleg Chiaramonti illőnek tartotta, hogy tiszteletét a bíboros kar dékánja, Albani és Herzan iránt kifejezésre juttassa s ezért mindkettőjüket cellájukban rövid látogatásra felkereste.2)

1800. március 14-én végre megtörtént a választás. Miután az egyház 6 hónapig és 16 napig árva volt s a konkláve 3 hónapon és 14 napon át tartott, egyhangúlag megválasztották Chiaramontit. A választás után megkérdezték Chiaramontit, elfogadja-e a tiarát. Ö rövid imára kért engedélyt s utána rendkívül alázatos és kedves beszédben kijelentette, hogy rettegéssel telik el, ha tekinti a rá váró súlyos feladatot és saját elégtelenségét, de meghajlik Isten végzése előtt s kéri bíboros társainak segítségét nehéz munkájához. Elődje iránti tiszteletből a VII. Pius nevet vette fel.

’) „La premiere personne ä laquelle il jugea indispensable de s’ adresser fut Herzan. II voulait obtenir son assentiment et acquérir ainsi un appui auprés des autres cardinaux.“ I. m. I. k. 260. 1.

2) „Aprés le scrutin, Chiaramonti pensa, qu’ il conveniat de donner une marque de respect et d’ estime au cardinal doyen et ä Herzan.“ I. m. k. 265. 1.

184