Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

Valóban az isteni gondviselés műve volt Chiaramonti megválasztása. Az egyháznak a napóleoni idők viharaiban ily bölcs, erőslelkű, nemességgel, jósággal teljes s aránylag fiatal pápára volt szüksége. Gerdil, Calcagnini, Bellisomi néhány év múlva meghaltak. Kimondhatatlan bonyodalmak elé nézett volna az egyház, ha Napoleon fénykora idejében üresedik meg a pápai szék s az általa fogságba vetett bíbo­rosoknak kell pápát választaniok. A velencei nép leírhatatlan örömmel vette tudomásul Chiaramonti megválasztását. Rómában a pápaválasztás után 8 nap múlva szokott bekövetkezni az új pápa megkoroná­zása a sz. Péter templomban. Velence főtemploma a sz. Márk bazilika. Mindenki azt várta, hogy a koronázás szertartása ott lesz megtartva. Mindenki, a bíborosokat sem véve ki, azt remélte, hogy az osztrák katonaság és polgári hatóság nagy­szerű előkészületeket tesz a S. Marco-i pápakoronázásra. Nem így történt. A császári kormány ügyvivői már 3 hónappal előbb kérdést intéztek Bécsbe, mint viselkedjenek az új pápa megválasztása után. Három hónap elmúlt s még csak válasz sem érkezett. Felhatalmazás hiányában nem merték meg­engedni, hogy a koronázás a szent Márk-templomban történ­jék. A pápa csodálkozását fejezte ki Herzan előtt e fölött, aki vállát vonva azt felelte, hogy az ő számára is érthetetlen mindez.1) A pápa ezek után elhatározta, hogy koronáztatását az Isola di S. Giorgio bencés templomában tartja meg, mely­nek kolostorában a pápaválasztás történt. A koronázást március 21-én tartották meg óriási néptömeg részvételével. A kis szigetet, a környező lagúnákat, a háztetőket s a szem­ben levő piazettát ellepte a velenceiek gyalogos és gondolás tömege. Még két feladatot kellett Herzannak udvara megbízásá­ból teljesítenie. Egyik az volt, bogy rábeszélje VII. Piust arra, hogy államtitkárrá Flangini bíborost nevezze ki.2) Flangini, *) *) „Celui-ci, haussant les épaules, repondit;, qu’ il n’y comprenait rien.“ Consalvi I. k. 271. 1. Crétineau — Joly hangsúlyozza, hogy mindez nem a vallásos II. Ferenc műve volt, hanem a jozefinizmus szellemétől átitatott bécsi' kancel­láriáé. 2) Luigi Flangini velencei patrícius családból szül. 1733-ban; húsz éves ko­rában már a 40-ck tanácsának tagja, 26 éves korában megnősül, 33 éves korában Avogadore, 1774-ben Correttore déllé leggi, nejének halála után papi pályára lép, 1779-ben Uditore della Rota, 1789-ben bíboros, 1801-ben velencei pátriárka. Herzan szentelte 1802. március 14-én püspökké; 1804-ben halt meg. 185

Next

/
Thumbnails
Contents