Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Szombathely története főbb vonásaiban 1777-ig
a várost, nagy óbb, részét a földdel egyenlővé tették, lakóinak egy részét leölték, sokakat fogságba hurcoltak.1) Ugyanezen évben égett el Szombathely levéltára Németújvárott, hova nagyobb biztosság okából rejtették. 1630-ban Sennyei István győri püspök visszatelepítette Szombathelyre a ferenceseket, akik 1557 előtt távoztak onnan. Kitatarozott és jobbkarba helyezett templomukat Senynyei püspök 1634. aug. 2-án szentelte fel. Nyolc évvel később másik szerzetet is kapott Szombathely. If j. Draskovics György győri püspök 1638. ápr. 4-én a szombathelyi plébániának sz. Mártonról nevezett templomát, házát és földjeit a dominikánusoknak adta azon kikötéssel, ha idők folyamán a szerzet Szombathelyen megszűnnék, e javak visszaszálljanak a szombathelyi plébánosra.2) A plébániát Draskovics püspök átvitte várába s a várkápolnát tette plébániatemplommá. A domonkosrendiek számára a szűkös plébániaház és régi templom helyébe özv. Erdődvné, szül. Batthyány Erzsébet grófné 1670-ben a ma is fennálló templomot és kolostort építtette. 1644-ben tette a város fogadalmát sz. Flórián tiszteletére, melyet ma is körmenettel ünnepel meg.3) 1658-ban lépett a győri püspöki székre Széchenyi György, akit egy bíboros teljes joggal ,,a bőkezűség és adakozás csodájának“ nevezett. Szombathely is tapasztalta e kiváló főpap bőkezűségét. Püspöki várában új templomot épített s azt a sz. Erzsébetet látogató b. Szűz tiszteletére szentelte fel 1665-ben. így a plébániai istentisztelet számára is megfelelő hely állott rendelkezésre. E templom, a mai helyzetet tekintve, a püspöki palota hátsó udvarán állott. A jeles főpap a meglehetősen rossz állapotban levő szombathelyi várat is rendbehozta tíz év (1669—1679) munkájával. A régi püspöki vár egyik főfala a szeminárium északi sarkánál fekvő körtorony, vagy rondellától délfelé terjedt egyenes vonalban a Martineum nyomda épületének keleti sarkáig; itt volt a második rondella: innen nyugat felé hajolt el s a Nagykar-uteában a püspöki sorházzal szemben volt a harmadik rondella; innen a fal ismét északra a várkert felé húzódott, hol az először említett, kelet felé húzódó fallal ron- 9 9 Schönvisner i. m. 310. 1. 2) U. o. 321. 1. 3) Kunc i. m. 92. s köv. 1. 18
