Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
doznak.“1) Megható az ősz mester vágya, mellyel Istent kéri, hogy e fenséges munkában résztvehessen s élete utolsó napjait a székesegyház kifestésével megkoronázhassa.2) Még a Maulbertschnél jóval hűvösebb természetű tiroli mester, Hefele is csak lelkesedéssel tud az új székesegyházról írni. Szíve mélyéből örül, hogy Szily e ,,fő épület“ építéséhez foghat, boldog, hogy annak kivitelét Szily őreá bízta s kéri Istent, engedje annak építését befejeznie.2) Pedig a Szily számára végzett munkának is meg voltak a maga nehézségei; szigorú kritikus volt, állandóan vázlatokat kívánt, azokon sokat javított, változtatott és — kevés volt a pénze s azért erősen alkudott, úgyhogy a művészek senkinek sem dolgoztak oly olcsón, mint Szilynek. De erről a következő pontban. Honnan szerezte Szily az anyagi eszközöket alkotásaihoz? Kovák Chrysostom bakonybéli apát már 1782-ben írja, hogy mindenki csodálkozik azon, hogyan képes Szily csekély jövedelméből ily nagy dolgokat alkotni.4) Nőttön-nőtt e csodálkozás a következő évek alkotásainak láttán . . . Szegedy Pál e szavakkal ad neki kifejezést gyászbeszédében: ,,Kitsoda ez? hogy meg-ditsérhessük őtet? mert ő valóban tsuda dolgokat tselekedett. . ,“5) Szily valóban annyit alkotott 22 évi püspöksége alatt, amennyit utódai együttesen még megközelítőleg sem tudtak alkotni. Honnan vette mindehhez az eszközöket? A szombathelyi püspökség egyike az ország leggyengébben javadalmazott püspökségeinek, azonkívül püspökségének első hat évében e javadalomnak is csak egy részét bírta s az ezért kárpótlásul kapott sz. jakabi apátságról lemondott, mihelyt a javadalom teljes birtokába lépett. Talán családi vagyona képe- *) *) „Nun in Gottes Namen werde mich in diser wichtigen und grosen arbeit Eür Hoch bischöffl. Gnaden Gentzlich widmen, und schwerlich der Zeit was anderes iber nehmen, dan freid und liebe haben mich gantz eingenommen...“ (Kapossy i. m. 102. 1.) 2) „... der ih zu disem so kostbaren und herlichen Werckhe zwar ein geringes Werckhzeig bin doch kan der Her machen, das meine letzeren Däge mit disem seinem Werckhe gekrenet werden...“ Maulbertsch Szilyhez 1791. aug. 26-án. (Kapossy i. m. 104. 1.) 3) Hefele levelei Szilyhez 1789. szept. 18-án, nov. 30-án stb. (Kapossy i. m. 91. s köv. lapjain.) 4) Sörös i. m. 432. 1. 5) A jó Pásztor 13. 1. io* 147
