Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János

sílette alkotásaira, vagy rokonsága? Nem. Családi vagyona volt ugyan Felsőszoporon, de alig számbavehető. Rokonsága pedig inkább segélyre szorult: „az Etényi, Kiss, Sorok, Eölbei és több más rokon-család az ő gondoskodása segítségével jutott tisztes megélhetéshez“, mondja Nagy Antal.1)

Tán nagy mecénások, lelkes gyűjtések segítették? A kérdésre igennel felel a Magyarország Városai és Vármegyéi c. gyűjteményes vállalat Vasvármegyéről szóló kötetének írója: „Szily . . . készpénzben 192.500 irtot fordított a hatalmas épületre (a székesegyházra). Ez összegben bennfoglaltatik /. Ferenc király 20.000 frt ajándéka, a többit a püspök jövedelmei és ritka buzgalommal folytatott gyűjtései fedezték.“2) Öt követik Pacher3), Kapossy4) és mások.

Az eddig feltárt levéltári adatok azonban, főleg a székesegyház építésével kapcsolatban, nem tudnak sem nagy mecénásokról, sem lelkes gyűjtésekről.

A szeminárium építéséhez Mária Terézia az üresedésben levő egyházi javak alapjábéd 10.000 frtot adott.5) Hajgató Péter nagyprépost 300 írttal, Csődy Pál, Mechtler Ferenc és Kövesdy Boldizsár kanonokok 100-100 imperiálissal (150-150 frt), Gusálly János kanonok 50 írttal járultak az építés költségeihez.6) A 30.000 frtot felülhaladó építési költségek egy részét a szeminárium uradalma adta, de tetemes hányadát a püspöknek magának saját javaiból kellett előteremtenie.7)

A püspöki palota építésében Mária Terézia az íiresedés-4) Nagy Antal kézirata 25. 1.; Szilynek rokonaival való magánlevelezéséből több év anyaga a püsp. lev. IV. sz. 1. fiókban.

2) Magyarország Vármegyéi és Városai. Vasvármegye. Bpest, 1898. 126. 1.

3) I. m. 301. 1.

4) I. m. 17. 1.

5) A m. kir. udvari kamara 1777. április 11-én kelt leirata a püsp. lev, I. állványán.

6) Protocollum sessionum Capituli 1753—1799. Pg. 449. (Az 1777. július 28-i gyűlés jegyzőkönyvében.)

7) A szeminárium építési költségeire vonatkozólag Szily 1784-ben így ír: „ ... illi mille floreni, qui e proventibus Dominii Nyul. . . percipiuntur . . . majori ex parte in fabricam neo erecti Seminarii conversi fuerunt.“ 1786. május 6-án kelt felterjesztésében pedig: „Obwohlen von Seiner Seelig ruhenden Majestät Maria Theresia zur Erbauung des Seminariums aus den Fond der vacirenden geistlichen Pfründen 10.000 fl. dem öfters erwähnten Bischof sind eingeräumet worden, haben dennoch die Ausgaben der Erbauung des Seminariums 30.000 fl. überstiegen, die theils genannter Bischof, theils der Clerus seines Kirchen-Sprengels, theils aus eigenen, theils aus Seminarii Wirtschaft sowohl in baaren Geld, als in gehörigen Materialien bestritten hat.“ Püsp. lev. I. állv. és II. sz. 64. f.

148