Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
püspöki kötelességeimet teljesíteni törekszem . . . Eölbeit kivéve összes unokaöcséimet és unokahugaimat Isten kegyelme az én szolgálatom által tette katolikussá.“1) November elején megérkezik a király elöntése. Megengedi a cserét, de némi változással. Kövesdv elfoglalhatja a pecöli apátságot, Eölbei a szombathelyi káptalan tagja lesz, de nem az éneklőkanonoki stallumot kapja, hanem az utolsó kanonokét. Az éneklőkanonok stallumába Dugovics, a következőkbe Nagy és Szűcs kanonokok fokozatosan előlépnek. így tehát a kérés lényege mégis teljesült, Eölbei kanonok lett s Szily kiváló tehetségű, nagy szorgalmú oldalkanonokot kapott unokaöccsében, ami a püspök nagy elfoglaltságára, előrehaladó korára való tekintettel rendkívül fontos volt. A templomépítésben is jobbkeze Szilynek s nagybátyjának halála után ő vezeti tovább a templom építési munkálatait Szily tervei szerint, mint szellemének letéteményese. Ki volt a beadvány szerzője? S ki adta be a kancelláriához? Szilynek nem sikerült megtudnia. A csúnya ügyben biztosan benn volt a keze Hilmer Józsefnek, Batthyány J. gróf titkárának és Palotsay János udvari titkárnak, de Nagy József kanonok is tudott róla. Szily nem állott rajt bosszút, de távol tartotta magától. A püspöki szentszék intézte azon időben a hivatalos ügyek zömét a püspök személyes elnöklete alatt. Az összes kanonokok tagjai voltak, Nagyot törölte Szily s a püspök életében nem is lett többé ülnöke a szentszéknek. Nagy előkelő szerepet vitt ezután is a megyei s egyházi életben. Életírói kiváló hazafinak, híres szónoknak, nemeslelkű embernek mondják, kinek asztalánál 6—10 szegénysorsú tanuló nyert állandóan ingyen élelmezést. Aligha tévedek, ha e tettét fiatalos elkapatottságából s elkeseredéséből magyarázom. Gyors karriért csinált: 1790-ben 37 éves korában már kanonok volt, 3 évvel később a nála is fiatalabb, előkelőbb Eölbei a tervezett csere által a káptalanban eléje került volna; ezt nem tudta elviselni, ez s elkeseredése a fölött, hogy Szily az év nyarán maga mellől s a szeminárium éléről *) *) „Quod inimicos habeam, non miror, cum omnes praesertim episcopi, qui pie volunt vivere et muneri suo satisfacere a tempore Christi persecutionem sint passi, hoc me solatur, quod causam nullam odii et persecutionis praebeam. Nam neminem laedo, nemini injuriam facio, nec potum, nec luxum, nec lusum, nec pravam conversationem sequor, verbo nullam offensam praebeo, et officium meum episcopale adimplere satago... Omnes Nepotes et Neptes meae excepto Eölbei per Dei gratiam me Instrumento ad fidem catholicam sunt conversi.“ 104
