Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

káptalan kezébe.174 Végeredményben a káptalan azonban csak 3896 forintot kapott kézhez, a tőke többi része behajthatatlanság címén elveszett.175

Szily a Tervezet jóváhagyását közölte 1792 október 18-án az árvaházi prefektussal is azon szigorú meghagyással, hogy a királyi rendelkezés egyes pontjaihoz feltétlenül alkalmazkodjék és alárendeltjeivel is tartassa meg a számukra előírt szabályokat. Kötelességévé teszi a háztörténet (Historia Domus Orphanalis) rendszeres vezetését és ez a kötelesség utódjaira is vonatkozik. Legalább az utókor lássa, hogyan keletkezett az árvaház, kik alapították és voltak a jótevői, kik voltak-a növendékei és mennyi ideig tartózkodtak az intézetben.176

Az újonnan átdolgozott Szabályzati Tervezet jóváhagyásának esztendejében, 1792-ben, amikor tehát az intézet végre teljesen szilárd alapokon állott nemrégen épített új hajlékában és most már hivatalos erővel felruházott szabályzattal, Kelcz Imre, az árvaház igazi alapítója és naggyátevője is elérkezett földi pályafutásának végéhez. Van valami gondviselésszerű abban, hogy Kelcz, aki annyi vihart megért életében, először rendje feloszlatásakor, azután az árvaház megszűntetésekor s annyi fáradtsággal felépített művét veszni látta, megérhette intézménye teljes és végleges megszilárdulásának időpontját. Bár kétségtelen, hogy a visszaállítás óta nem kellett semmi komoly veszedelemtől tartani, kivéve a francia forradalom esetleges tovaterjedéséből származható külső és belső bonyadalmakat, az árvaház fejlődésének és fennmaradásának biztosítását mégis csak a királyi jóváhagyásban kell keresnünk. Kelcz ezt is megérte. Igaz, hogy ekkor már nagyon gyenge volt, írásai kuszáltak, szinte olvashatatlanok s panaszkodik, hogy nehéz a lélegzete.177 Jóelőre érezte, hogy kevés ideje van csak hátra, azért sietett a koronát rátenni arra a műre, amelyet létrehozott. Nemcsak bőkezű jótevőkről gondoskodott és nemcsak a mások jóindulatát használta fel az árvaház anyagi ellátásának biztosítására, hanem maga is kivette a részét Adelffy után a legnagyobb mértékben. A tervvel, úgylátszik, régóta foglalkozott. 1777-ben lett győri kanonok és szentadalberti prépost s azóta gyűjtögette a tőkéket, hogy kedvenc intézetét, élete főművét saját adományaival is gazdagítsa. 1791-ben már 9.000 forintot adott a szombathelyi püspöknek megőrzés végett, majd u. a. évben 2500-at, 1792-ben másik 9.000-et, azután 19.124 forint 16 krajcárt. Mindezt az árvaház számára. Ugyancsak az árvaházra ruházta többek számára kikölcsönzött tőkéinek tulajdonjogát az adóslevelekkel együtt, összesen 20.000 frtot. Végül összes ingóságait könyvtárával együtt, melyeket a szombathelyi püspök és a káptalan kiküldöttei jelenlétében

171 V. ö. a helyt. Szilyhez intézett leiratait 1794 jan. 24. és 1794 okt. 7. U. o.

175 U. o.

176 U. o.

177 Kelcz levele Szilyhez 1792 júl. 22. éo aug, 7 U. o.

92