Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
Desidor levele eleven színekben tárja elénk a pozsonyi generális árvaház belső életét. Napirend, iskolai fegyelem, büntetésmód, vallási élet egyes szimptómái kiolvashatók a sorok mögül. A hat vend fiú visszamaradásának, illetőleg az egyik rész késedelmes visszautazásának oka nyilvánvalóan az volt, amit a legjobban igyekszik Desidor kimagyarázni s alaptalan koholmánynak feltüntetni: a szigorú fegyelemtől való idegenkedés, az ellátással való elégedetlenkedés és a tanulási idő rövidsége. Bármint buzgólkodik is azonban levélíró a pozsonyi árvaház kifogástalanságáról meggyőzni Szilyt, az nem sikerült. Szily véleményéről majd fogunk hallani még, aki egyenesen ártalmasnak mondja a pozsonyi árvaházat egyházmegyéje szempontjából s az ország szempontjából is feleslegesnek tartja. A fentebb érintett pontok azonban magukban, akárhogyan is magyarázzuk őket, nem adnak kielégítő választ az érdektelen szemlélőben felötlő kérdésre: miért is akartak a vend fiúk mindenáron menekülni a pozsonyi árvaházból? A kor pedagógiája megengedte a börtönt is (career), tehát a szigor hangoztatása nem meggyőző érv. Azt sem nehéz belátni, hogy ezeket a sokszor ágról-szakadt apátlan-anyátlan árvákat seholsem nagyúri menük szerint étkeztették, hanem meg kellett elégedniök éppen azzal, ami volt. Éppen ezért a fiúk kifogásait nem lehet teljes értékű ítélet alapjául elfogadni. Annyi bizonyos, hogy az idegen környezet, nagy távolság a szülői otthontól, idegen nyelv, katonás ruha s szokatlan bánásmód hozzájárulhattak a fiúk elidegenítéséhez. Mélyebbre hatolva azonban a dolgokba, aligha tévedünk, ha a sok zűrzavarnak, elégedetlenségnek s mértéknélküli hazavágyásnak okát magában az intézményben keressük. Hogyan is lehetne elképzelni, hogy az annyiféle árvaháznak összehalmozása és ezek növendékeinek egy helyre összetoborzása egészséges légkört teremthet s a különféle nevelési módszerekhez szokott növendékek nevelési rendjét egyhamar közös nevezőre lehet hozni? A későbbi fejleményekből tudjuk, hogy ezek a generális intézmények nem váltak be, csak a barokk kor nagyszerű, a mély vallási életre épített pedagógiájának lejáratására voltak alkalmasak. De azt is megtudjuk és megismerjük belőle, hogy a nevelést nem lehet paragrafusokkal, kaszárnyarendszerekkel és elméletben talán hatásosnak látszó központosító eszközökkel eredményesen szolgálni. Talán lehet ideigóráig katonás rendet tartani, de ebben a légkörben elvész a nevelő számára az, ami a legfontosabb, a lélek és rokonszenv. Ezzel szemben Szily püspök atyai gondoskodása az árvákról és konvertitákról milyen megható színekben tárul elénk! Amilyen kemény az igazság és jog védelmében, éppen olyan kitartó és nemes szívű az árvák ügyének védelmezésében, akik nem egy kellemetlen meglepetést szereztek már neki. Mindez azonban nem lohasztja le főpásztori buzgóságát, szilárdan áll őrt nyája mellett s annak mindenegyes tagjára gondot visel. Már fentebb említettük, hogy a Kőszegen maradt árvák gondo6 81
