Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

zása a helyi plébános feladatköréhez tartozott, a felelőséget értük ő viselte. Szűcs Antal kőszegi plébánosnak ebben a minőségben 25 árva elhelyezéséről kellett gondoskodnia. Az árvaházi anyakönyvek elszállítása s az összes levéltári anyag és ingóságok mozgósítása következtében a hivatalos ügykezelésben félreértés könnyen adódó lehetőség volt az egyes fórumok között. így történhetett csak meg, hogy 1787 dec. 5-i leiratában arra figyelmezteti a helytartótanács a kőszegi plébánost, hogy a pozsonyi árvaházi igazgatóság beleegye­zése és tudta nélkül ne fogadjon fel növendékeket, mert neki magá­nak kell azokat eltartania.146 Elképzelhetni azt a megdöbbenést, amellyel a kőszegi plébános ezt a figyelmeztetést fogadta. Azonnal válaszol Szily püspöknek s elmondja, milyen alaptalan megrovásban részesült. A két növendék, akiknek önhatalmú felvételével vádolják, teljesen törvényes és hiva­talos úton jutott az árvaházba. Az egyiket maga Szily vette fel még 1785 jún. 16-án, a másikat Geramb Ernő kapitány és igazgató Kőszegen tartózkodása alkalmával 1787 április végén. Ennek igazo­lására két bizonyító iratot is mellékel. Egyiket Hegyi János volt prefektus, jelenleg kőszegi káplán, a másikat Paár György város­bíró állította ki, aki az árvák Pozsonyba elszállítása alkalmával le­folytatott hivatalos ténykedéseknél jelen volt. Fejtegetései további folyamán előadja, hogy ama gondoskodás miatt, mellyel az árvák ügyét ingyen kezeli és a felügyelet terhét viseli, továbbá a számukra szükséges ruházatot összekoldulja, sőt egyiket-másikat maga ingyen eltartja, mert a csekély kiutalt összegért nem hajlandók mindenütt eltartani őket, hanem kiutasítják lakásaikból, — bizony ezt a meg­rovást nem érdemelte meg, de még csak nem is képzelte, hogy ez lesz fáradozásainak jutalma. Most az ő hírneve a helytartótanácsnál meg van tépdesve és alaptalan gyanúsítással illetve, kéri a püs­­kököt, hogy igazolja ártatlanságát és szerezzen neki elégtételt. Szily 1788 jan. 7-i felterjesztésében teljesíti Szűcs kívánságát s a hely­tartótanácsnál elégtételt szolgáltat neki.147 Több említésre méltó epizódról nem szól a Pozsonyban élő kőszegi árvaházi növendékek életkrónikája. Szily püspök mindvégig egyforma kitartással figyelte életsorsukat, évenként elküldötte az újonnan ajánlottak szokásos névjegyzékét a helytartótanácsnak és a pozsonyi igazgatóságnak és állandóan érdeklődött a növendékek előmenetele és magatartása iránt. A növendékek ugyan nem hallat­tak magukról, de lelkűkben állandóan ott élt a sóvárgás, hogy minél előbb viszatérhessenek régi otthonukba.148 Közben az idő haladt és elérkezett a nagy változások és események esztendeje: 1790, mely nemcsak a magyar történelemnek nevezetes dátuma, hanem a kőszegi árvaház történetében is sorsdöntő fordulópont. II. József, mielőtt 146 Helyt, leirat Szilynek 1787 dec. 5. U. o. 147 Szűcs levele Szilynek 1788 jan. 2. és Szily felterjesztése jan. 7-én. U. o. 148 V. ö. Szily felterjesztését 1790 ápr. 27, U. o. 82

Next

/
Thumbnails
Contents