Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
zölje ki tekintélyével, hogy a gyermekek csizmát vagy lábszárvédőt kapjanak.134 Pozsonyban nem nagyon örültek azoknak a híreknek, melyeket az ottani árvaházi ellátásról, ruházatról a vend fiúk terjesztettek. Garamb pozsonyi igazgató dec. 14-iki válaszában meg is írja Szilynek, mennyire sajnálja, hogy a pozsonyi árvaházról olyan balul van értesülve. Okát abban látja, hogy a két szökevény — akiket csak gonosz fiúknak nevez — bemondásán alapulnak. Igyekszik a püspökkel megértetni, hogy minden a legfelsőbb rendelkezés szerint történik a házban s épp ezért az ellátás jó és elegendő. A két szökevény ruháját kéri vissza, amennyiben visszatérni nem akarnak, egyébként a hatóságnak adja át őket. Egy korábbi levelében a vármegyei hatósággal fenyegetőzik.135 136 Szily azonnal utasította a szentbenedeki plébánost, hogy a fiúkat vagy bírja visszatérésre, vagy a magukkal hozott ruházatot származtassák vissza, mert az az árvaház tulajdona. De nehezen ment az ügy elintézése a nagy távolság miatt, úgyhogy még 1788 áprilisában is ebben a tárgyban folyik a levelezés. Végül Szily azt írja Gerambnak, hogy ha majd tud valamiféle alkalmatosságot, jelezze s akkor azonnal küldi a ruhákat. Júl. 22-én kapja meg Szily Geramb értesítését, amelyből megtudja, hogy egy Griller nevezetű ferences érkezik a közeljövőben Kőszegre, tőle elküldheti a két növendék ruháját.130 Ezzel még mindig nem szakadt vége a nyugtalanságot keltő híreknek. 1788 tavaszán híre járt, hogy Pozsonyból Pestre viszik az árvákat. Ez a hír egyes tótsági szülők lelkét igen megzavarta. Szily mindjárt kezdetben kételkedett a hír valódiságában s azt írta a szentbenedeki plébánosnak: az a fontos, hogy ,,a gyermekek mind a tanulmnáyokban, mind az erényekben szentül haladjanak előre," egyébbel nem kell törődni.137 A pozsonyi árvaház által nyújtott ellátás és ruházat sok keserű percet szerzett a vendvidéki növendékeknek. E külső kellemetlenségekhez járult még egy belső is: a jövő életpályaválasztásuk miatt érzett izgalom. Szily azzal a nem titkolt szándékkal küldte a vend növendékeket Pozsonyba, — a tótsági árvák és konvertiták felkarolásánál általában ez a szempont vezette —, hogy legalább a fiúknak egy része a papi pályát fogja választani s így a vendeknek olyan lelkipásztorai lesznek, akik a saját nyelvükön fogják őket pásztorolni. A fiúk ezt nagyon jól tudták s éppen azért nem kis mértékben aggódtak amiatt, hogy egy sem «•zándékozott közülök egyházi pályára lépni. Hosszas habozás után 1788 újév körül küldik el beszámolójukat Szily püspöknek. Levelük tele van hálálkodással és újévi jókívánatokkal. Hőn óhajtják, hogy a Fölséges Isten segítse 134 Küzmics Szílynek 1787 dec. 12. U. o. 135 Geramb Szílynek 1787 dec. 3. és 14-én. U. o 136 U. o. 137 Szily Küzmicsnek 1788 ápr. 22. U. o. 75
