Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

diadalra a püspök minden munkáját, őrizze meg épen. Most az év befejeztével adjon igen szerencsés elindulást az újban. „Hogy pedig az újév állandó és nagy vigaszára szolgáljon, folytatják, rajta leszünk, hogy a jámborsággal a törekvést, a fáradhatatlan munkakedvet erénnyel és buzgósággal egybekapcsoljuk és ezáltal egyesült erővel a belénk helyezett várakozásnak beváltását még éltünk virágkorában megmutassuk.“ A továbbiakban bocsánatot kérnek társaik vakmerőségéért, akik megszöktek s azoknak bélyege most rajtuk is van. De tűnjön el ennek a tettnek emléke a püspök leikéből, mert ők a pozsonyi „élelemmel, ruházattal és neveléssel meg vannak elégedve". Kérik a jövőre nézve is jóindulatát, nem az ő érdemükért, hanem minden jót oltalmazni kész kegyességéért gondoskodjék róluk.138

Nem kétséges, hogy a levél sugalmazója maga Desidor Xavér, az árvaház lelkiigazgatója volt, aki kísérő levelet mellékelt az ifjak beszámolójához. E kísérő sorokból teljes megvilágításba kerül az is, amit az ifjak elhallgattak. Desidor levele így hangzik: „Késedelmesebben ugyan, mint kötelességem előírja, vagyok Méltóságodnak levelemmel szolgálatjára. A hivatásukban ingadozó ifjak ugyanis engem egész eddig várni kényszerítettek. Félve azonban, hogy Méltóságodat az ifjak új és váratlan követeléseivel megsértem, vagy irántuk való atyai jóindulatát semmivé teszem, elhalasztottam egy kissé, abban a reményben, hogy imádsággal, gyónások végzésével, a szentségek vételével és a Szentlélek szüntelen segélyül hívásával jövő állásukra nézve jobb belátásra jutnak. De ők mindennek ellenére elégséges ok és indok nélkül makacsul megmaradtak elhatározásukban és semmiféle tiszteletreméltó férfiúnak tanácsára nem hajoltak, sem Méltóságodnak eléjük terjesztett kegyeivel és atyai jóindulatával, melyet oly bőségben és nagy mértékben élveznek, jobb elhatározásra nem voltak vehetők. így fájdalmas szívvel Méltóságod elé terjesztem mindegyiknek jövő pályájára vonatkozó saját elhatározását. Adja a Szentháromság Isten, hogy a jövőre nézve belső isteni sugallások révén jobb belátásra jussanak. Ami engem illet, hogy ezt Istentől könnyebben elnyerjék, amint a jelenben semmit el nem mulasztok, ami javukra és jövő boldogulásukra szolgálhat, szüntelen kéréseimmel a Fölséges Istennél közbenjárni igyekszem a jövőben is.“139 Fenti sorokból az is kitűnik, hogy nemcsak a fiúknak, de elöljáróiknak is nagy gondot okozott az ifjak pályaválasztása, mely nem Szily elgondolása szerint történt. Jövő életpályájukról az ifjak a következőképpen nyilatkoztak:

1. Ivanótzy Mátyás szónoklattan hallgató (rétor), még semmire sem határozta el magát.

2. Maltsits János költészettan hallgató (poeta), iskolamester akar lenni.

138 U. o.

139 Desidor Xavér levele Szilyhez 1788 jan, 1. körül. U. o.

76