Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

Szily, hogy a lakosság nyugtalanságát lecsillapítsa. Joggal félt attól, hogy a felzaklatott nép beváltja szándékát. Küzmics ebben az időben mint a vend nép atyja szerepelt, aki iránt bizalommal voltak kicsinyek, nagyok, de maga Szily is.132 133 Figyelmezteti a plébánost, hogy a két fiú elbeszélését ne vegye szószerint, mert azok bizonyára túloznak. Azért arra kéri, hogy a feldúlt kedélyeket és a gyermekeiket hazavinni szándékozó szülőket nyugtassa meg. Közölje velük azt is, hogy ő — Szily —, míg a fiúk Pozsonyban lesznek, gondjukat viseli s ha valami hibát észlel nevelésük körül, gondja lesz rá, hogy ez alkalmas módon orvosoltassék. Türelem és várakozás! Ezt értesse meg a szülőkkel és gyermekekkel.183

Szily levele éppen kellő időben érkezett rendeltetési helyére, mint Küzmics válaszából kitűnik. „Mióta Pozsonyba vitték a vend konvertitákat, írja a szentbenedeki plébános, gyakran érkeznek sirámok a szülőkhöz, akiket próbáltam csillapítani, de ellenkező eredményt értem el. Mikor pedig a gyermekek katonás ruhában haza érkeztek s meglátták őket, annyira felindultak, hogy összebeszéltek, miszerint visszaveszik gyermekeiket. Ezért történt, hogy Berkét — egyik növendéket — közös elhatározással Pozsonyba küldték, ki visszatérve elhozta Méltóságod levelét, melynek megértése után csodálatos módon megnyugodtak. Most megkísérlem a gyermekeket is megnyugtatni.“ Végül még arra kéri Szilyt, eszkö132 Annak a bensőséges kapcsolatnak szemléltetésére, mely lelkipásztor és hívei között valóságos családi együttérzést teremtett, szolgáljon Küzmics plébános egyik vendvidéki növendékhez, Malcsics Jánoshoz írt levele, melyet egész terjedelmében itt közlünk: „Kedves Jánosom! A múlt év vége felé levelet írtam nektek a mi vend nyelvünkön, melyben türelemre intettelek benneteket. Szívesen venném tudomásul, vájjon megkaptátok-e? Jelen levelemben atyád kérésére tudomásodra hozom, hogy nagyanyád a jelenlegi január hó 13-án jámborul elhunyt az Úrban. Ezért atyádnak az a kívánsága, ha lehetséges és nincs ellenedre, térj vissza szülőföldedre, hogy neki a gazdaságban segítségére lehess. De mégis úgy szeretném, ha először alaposan megfontolnád, hogy mit fogsz csinálni. Ügy vélném, nem járnál rosszul, ha ennek az iskolaévnek egészen a végéig a tanulás mellett maradnál. Ha azonban neked kevésbbé szívügyed tanulmányaid folytatása, próbálj meg elbocsátót kérni a Tekintetes Igazgató Úrtól. Abban az esetben, ha számodra a szükséges útiköltség hiányoznék, Málcsics Ádám úr Sopronban azt rendelkezésedre fogja bocsátani, amit atyád hálás lélekkel fog neki visszaadni, e levélben ígéri. Feltéve azonban, hogy haza jönni volna kedved, de az elbocsátót nem tudod kieszközölni, írj haza levelet, amelyből hazatérési szándékod és akaratod világosan kivehető, azonnal meg fogom kérni a Püspök Úr Öméltóságát, hogy a Tekintetes Igazgató Úrtól eszközöljön ki elbocsátót számodra. A levelet, melyet hozzánk küldeni fogsz, irányítsd Bécsen, Grácon, Rakersburgon keresztül Hidegkutra, hogy minél gyorsabban ide érkezzék. Leveledben azt is jelezd vájjon mindnyájan jó egészségben megvagytok-e? Ki foglalkozik közületek mechanikával? Milyen előhaladást tesztek a tanulásban? És ha kezed ügyében volna, igen szeretném, ha ugyanabba a levélbe zárva az osztályzatot is elküldenéd. Egyebekben, hogy te és hazánk összes fiai jól érezzétek magatokat, irántad készséges jóindulattal kívánom. Ivanócz, 1788 január 20-án. Küzmics Miklós szentbenedeki plébános." U. o.

133 Szily levele Küzmicsnek 1787 dec. 5. U. o.

74