Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
mert éppen a fellendülés kezdetén, szép klasszikus épületének befejezésekor érte az intézményt és azok részéről történt a megszüntetés kezdeményezése és kiharcolása, akik mind hivataluknál, mind a helyi tradíciók kötelező ereje folytán annak védelmére lettek volna hivatottak. De akiknek szívében a legfájdalmasabb sebeket ütötte a hosszú évek munkájával és fáradtságot nem ismerő buzgalommal szerzett és kiépített intézmény elvesztése, nem veszítették el reményüket és éppen ennek köszönhették, hogy a tíz évig nyomott magyar élet felszabadulásával — mint látni fogjuk — az ő reményeik is valóra váltak. Először azonban nézzük meg, milyen sors várt a Pozsonyba vitt árvákra és konvertitákra. 4. A kőszegi árvaház Pozsonyban. (1787 máj. 1—1790 máj. 25.) Két szökevény. Panaszok az ellátás és ruházat miatt. A vend vidékiek nyugtalanságai. Szily közbenjáró szerepe. Kiizmics Miklós. A fiúk pályaválasztása. A pozsonyi árvaház belső élete: napirend, vallási élet, étrend. A kőszegi plébános alaptalan megrovása. Intézkedések az árvaház visszahelyezésére. Amilyen küzdelmes harc előzte meg az árvaház elvitelét Pozsonyba s erőltetett volt 35 gyermek elszállítása messze a felső végekre, ugyanolyan keserves volt a fiúk élete távol szüleiktői és szülőföldjüktől. A magyar emberről tudjuk, hogy nehezen válik meg otthonától. Hasonlót kell állítanunk ezekről a vend gyermekekről, fiúkról is, akiknek ősei már századok óta együtt küzdöttek és harcoltak a magyarsággal s a lokálpatriotizmus, a szülőföld szeretete igen mélyen gyökerezett a lelkűkben. Ennek kell tulajdonítanunk azt a meglepő esetet, mely a vendvidéket erősen lázba hozta: két fiú, Treplán József és Bokány János még félévet sem vártak be új otthonukban, hanem hazaszöktek szülőföldjükre. Szily 1787 nov. 30-án ír ebben az ügyben Geramb kapitány igazgatónak. Elmondja, hogy milyen hatást keltett az otthoniakban a két fiú hazatérése. Mikor az ellátás és ruházat miatt panaszkodtak, a tótságí lakosok között jajgatás és sírás keletkezett, mivel az elbeszélés mélyen megrendítette őket és tényleg készeknek mutatkoznak arra, hogy gyermekeiket Pozsonyból haza viszik. A két Fehér fiú, akik Pozsonyból hazajöttek, szintén panaszkodtak a ruházat és ellátás miatt. Azért Szily arra kéri az igazgatót, hogy a gyermekeket megfelelőbben ígebührender) ruházzák és élelmezzék, különben szüleik haza viszik őket, ami hitbeli szempontból hátrányos lesz rájuk nézve s ő idővel odajut, hogy nem lesznek vendnyelvű papjai, akik a lelkipásztorkodást ezen a nyelven végezzék.131 Két nap múlva Küzmics Miklós szentbenedeki plébánosnak ír 131 U. o. 73
