Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

8. Kéri azért a helytartótanácsot, hogy az intézménynek Koszégén megtarthatásáért vesse latba Őfelségénél hathatós támogatását. Ha azonban semmiképpen sem maradhat az árvaház Kőszegen, akkor legalább azt eszközölje ki Őfelségénél, hogy az árvák és konvertiták az ő egyházmegyéjében maradhassanak és Szombathelyre helyezzék őket. Addig is, míg megfelelő helyről tud számukra gondoskodni, a püspökvár telkén jelöl ki nekik helyet s róluk mint atya és pásztor fiairól és a hozzája visszatért nyájról valóban őszinte szeretettel fog gondoskodni. Építésre pedig a tőkéből még egy obulust sem fog költeni, hanem azt szorgalommal, mint eddig, teljes egészében meg fogja őrizni; sőt növelni igyekszik, mint a múltban, jóllehet az árvákat és konvertitákat tisztességesen tartotta és az új árvaházi épületet megépítette, a tőkéket 3754 forinttal gyarapította. E'zzel a javaslattal nem a saját hasznát keresi, hanem az alapító szándékát igyekszik szolgálni, a közjót, a városi és megyei lakosság, továbbá egyházmegyéje érdekeit képviseli.114

Hiába mozgatott meg Szily mindenkit a kancelláriánál és helytartótanácsnál. Hiába bízott a jámbor kőszegi hívekben; bár kísérleteztek némileg ellensúlyozni az árvaház elvételére irányuló erőszakos törekvéseket, fáradozásuk nem járt eredménnyel. Ami nem sikerült a püspöknek, még kevésbbé kecsegtethette eredménnyel a híveket. A helyzetben javulás helyett még inkább rosszabbodás következett be. Szily márciusban már arról értesül Kereszturytól, hogy az intézet sorsa eldőlt, minden erőfeszítés kárba veszett. A püspök válaszában fájdalmas hangokat üt meg. Elpanaszolja, mily nagy a szomorúsága ama kár miatt, melyet egyházmegyéjében a katolikus vallás szenvedni fog s a jó katolikusok is nehéz szívvel veszik tudomásul. Ellenben a nem katolikusok örvendeznek és vigadnak, mert ezeknek szálka a szemükből és túlkapásaiknak legerősebb akadálya, azoknak szemináriuma és a katolikus vallás vára vétetett el. Bujanovits úr csatlósaival triumfust tartott. Ebben a szorongatott helyzetben egyetlen vígasztalás és orvosság az lenne, ha a kőszegi árvákat egyházmegyéjéből el nem vinnék, hanem Szombathelyre helyeznék át. A királynál be is nyújtotta erre vonatkozó kérvényét s a kancelláriát is próbálta megmozgatni. Hivatkozik a természetes egyenlőség és igazságosság elvére. Hajlandó alkalmas helyről is gondoskodni a kincstár legcsekélyebb megterhelése nélkül s az árváknak teljesen gondját fogja viselni. „Mindent megkísérlek és megteszek, írja végül, csak az árvákat megtarthassam.“115

Szily erőfeszítései teljesen meddőknek bizonyultak. Ellenfelei kerekedtek fölül s befolyásuk a császárnál erősebb volt, mint az övé. Végül a császár annyira hajthatalan lett, hogy a kancellária még

114 Szily felterjesztése a helyt.-hoz 1786 febr. 11-én. U. o. Ugyanezt a kérelmét megismétli 1786 júl. 29-én. U. o.

115 Szily levele Kereszturyhoz 1786 márc. 10-én. U. o.

68