Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
IV. fejezet: Alapítványok
(1813—42), 1842-ben nyugalomba vonult s Alsólendván, majd Gutorföldön élt 1849 jan. 9-én bekövetkezett haláláig. Németül, vendül és horvátul is beszélt. — Géfín: i. m. 63—4. 1. (III. k.) 23. „Kovatsits alapítványKét részből áll: aj Kovatsits Ignác rábaszentmártoni plébános hagyott az árvaházra 1856-ban (v. 1857- ben?) 2.000 forintot; b) ezt növelte 1871-ben Kovatsits József ny. csehimindszenti plébános 1 drb. 1.000 forintos egységesített kötvénnyel, melynek értéke 700 forint. Feltételek: 1. az alapítvány élvezetére a harasztifalui Kovatsits család leszármazottai jogosultak. Az alapítványos fiúnak istenfélőnek, erkölcsösnek és szorgalmasnak kell lennie. Ha az illető javíthatatlan, azaz nem lenne méltó az alapítványra, eltávolítandó és helyébe másikat kell felvenni, 2. A tőke kamatait al.apítványos mindaddig élvezi, míg önálló iparossá vagy existenciává nem lesz. 3. Ha a családból éppen pap volna a szombathelyi egyházmegyében, ennek javaslata is figyelembe veendő. 4. Ha a felveendő fiú az előírt kort nem érte volna el, akkor ezt be kell várni és a közben befutó kamatot tőkésíteni kell. Az alapítványt a szombathelyi káptalan kezelte s állandóan tanult belőle egy-egy növendék az 1914—8-as világháborúig. Kovatsits Ignác sz. Harasztifalun (Vas m.) 1782. márc. 4-én K. János és Kenyeres Erzsébet szülőktől. Félsz. 1805 szept. 7-én. Káplán volt Alsólendván (1805—6), Rohoncon (1806—8), pléb. Bándolban (1809—10), Szentkuton (1810—28), Rábaszentmártonban 1828- tól 1856 szept. 22-én bekövetkezett haláláig. 1830-tól kerületi esperes és tanfelügyelő volt, 1855-től tb. kanonok. Németül és horvátul is beszélt. V. ö. Géfin: i. m. 214. 1. (III. k.) Kovatsits József sz. Harasztifalun (Vas m.) 1792 ápr. 14-én Kovacsics (sic!) János és Dotska Helén szülőktől. Korhiány miatt csak másfélévi nevelősködés után szentelték pappá 1815 jan. 8-án. Káplán volt Jánosházán (1815—7), Szombathelyen (1817—21), pléb. Náraiban (1821—31), Csehimindszenten (1832—55), 1855-ben nyugalomba vonult, Szombathelyen élt és itt is halt meg 1874 ápr. 27-én. 1840-től kerületi esperes és tanfelügyelő volt, 1845-ben Vas vármegye táblabírája lett, 1855-ben szentszéki ülnök, 1856-ban házassági h. kötelékvédő. Horvátul is beszélt. Buzgó, jótékony lelkületű pap volt. Csehímindszenti szőlőhegyét a székeskáptalanra hagyta. — V. ö. Géfin: i. m. III. k. 215. 1. 24. ,,Csémi Radits alapítvány“. Radits György csémi plébános hagyott az árvaházra 1858 jún. 10-én kelt végrendeletében 2.000 forintot azzal a feltétellel, hogy annak kamatait az Oláh-Ciklinben (Spitz) lakó Radics családból vagy rokonságból származó egy-egy fiú élvezze mindaddig, amíg a gimnázium nyolc osztályát el nem végzi. A „Családi alapítványok“ s Kopsz János volt árvahází kormányzó jegyzete szerint az alapítványi összeg 2.100 forint. Az 1900-as évekig tanult belőle egy-egy ifjú. Radits György sz. Oláhciklényben 1807 júl. 24-én R. Pál és 235
