Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
IV. fejezet: Alapítványok
1802 szept. 16-án kelt végrendeletében 2.000 forintot hagyott az árvaházra örökös alapítványképpen azzal a céllal, hogy közelebbi rokonai közül egy-egy fiút neveljenek állandóan, akit minden szükségessel tartozik az árvaház ellátni. Az alapítványtevő mint kívánalmat támasztja az alapítványt élvezővel szemben, hogy lehetőleg a papi pályát válassza. Ha erre nem volna méltó és alkalmas, világi pályára küldendő és helyette másikat kell felvenni. Ha a közelebbi rokonságban nem volna ilyen, a távolabbi rokonok is figyelembe jöhetnek. Az alapítványos ifjút a mindenkori alsólendvai plébános gondjaiba ajánlja és gondviselésére bízza. Az alapítvány kezelését a szombathelyi püspökre és káptalanjára bízta. Az alapítványos ifjúnak külön kötelessége volt az árvaházban tartózkodása alatt hetenként két rózsafűzért elímádkozni az alapító szándékára. Györkös István sz. Lentiben (Zala m.) 1739 körül. A teológiát Zágrábban végezte. Félsz. 1762-ben. Káplán volt Bántornyán 16 hónapig, Alsólendván 6 évig, pléb. Alsólendván 1770-től 1808 jan. * 19-én bekövetkezett haláláig. Egy időben kerületében az esperes! tisztséget is viselte. Horvátul és vendül is beszélt. — V. ö. Sz. E. T. II. 482. 1.; III. 124. 1. 13. „Vlasits alapítvány“. Vlasits nagygencsi plébános 1809 okt. 21., 1810 szept. 1., 1811 jan. 12-én kelt adóslevelek alapján az úgynevezett fekete bankókból, mint Várady József és Dese Pál kanonokok nyilatkozata igazolja, hagyott az árvaháznak 6.100 forintot. A devalváció után maradt 589 forint 76 krajcár. A feltételek ismeretlenek. Az alapítványt 1814-től kezdődőleg élvezte — némi kihagyásokkal -—- évente egy-egy növendék egészen az első világháborúig (1914). Vlasits (WlasitsJ János sz. Horvátzsidányban (Sopron m.) 1731 jún. 11-én W. János és Orsolya szülőktől. A teológiát Győrött végezte. Félsz. 1755 körül. Plébh. volt Mártonhelyen (1755—6), a sopronmegyei Bükön (1756—63), Kőszegszerdahelyen (1763—79), Nagygencsen 1779-től 1813 szept. 25-én bekövetkezett haláláig. Volt tb. kanonok, kerületi esperes és szentszéki ülnök. Horvátul és németül jól, csehül, tótul és vendül közepesen beszélt, 'ő fordította horvátra a Szilytől kiadott miseénekeket. Sokat áldozott egyházi célokra. Az árvaházi alapítványon kívül 400 forintos alapítványt tett szentmisére, 1800 forintosat szegények és szegénysorsú jó tanulók számára, Kőszegszerdahelyen 190 forintot hagyományozott misealapítványképpen, Nagygencsen harangot csináltatott és miseruhákat, pluviálékat adományozott. Az Adelffy hagyaték eladásánál és az árvaház számára értékesítésénél mint püspöki biztos szerepelt Kelcz mellett. — V. ö. Géfin: Sz. E. T. II. 324, 329, 330. 1.; I. k. 99. s köv. 1.; III. k. 461—2. 1. ' 14. „Győry alapítvány“. Győry István ny. lentii plébános 1812' febr. 25-én Alsólendván kelt végrendeletében hagyott az árvaháznak 231
