Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

be a tanács. A járandóság beszedése a királyi megerősítés publikálása után most már minden nagyobb nehézség nélkül történt, úgyhogy az árvaházi alap évenként átlag 170—180 forint bevételhez jutott, amint az az árvák atyjának jelentéséből kitűnik.®

Az árvaházi alapnak rendes évi jövedelemmel biztosítása után az intézmény mielőbbi megvalósítása érdekében szükséges volt még megfelelő otthonról is gondoskodni. E tekintetben is kedvezően alakultak a körülmények. Lada György városi polgár ugyanis végrendeletének végrehajtásával a város bíráját bízta meg. Szvetics József, mint a végrendelet végrehajtója, e minőségben is ügyes kivitelezőnek s az árvák ügye hivatott képviselőjének mutatta magát. Rábeszélte a végrendelkezőt, hogy az árvák számára is hagyományozzon bizonyos összeget. Lada György 500 forintot bocsátott a városbíró rendelkezésére végrendeleti hagyatékából. Ezen az összegen vásárolta meg a városbíró 1742 márciusában a város külső északi negyedében a „szigeti városi kórház1' (in dem Sigeth an dem Spital anliegendt Behäusung: a mai Meskó-utcában a városi menedékház) mellett azt a kisebbszerű házat, „ahova is mingyárt lutheránus szülőktől maradott árvákat hellyheztetni kezdet" nevelés céljából s azok eltartásáról a városi tanáccsal egyetemben gondoskodott.

Még ugyanazon év május havában szabályzat is készült az árvák számára, amelyet érdekes szövege és az árvaház egész belső életét élénk színekkel ecsetelő tartalma miatt szószerint itt közlünk: „1742 die May Quo ad domum Pupillarem. Minthogy a nemes, bölcs kegyes Tanács és Kőszeg szab. kir. város tiszteletre méltó közönsége elhatározta istenes buzgóságból, hogy az úgynevezett birtokátírási illeték feléből (Leykauff) — amihez a királyi jóváhagyás valóban meg is érkezett — egy árvaházat fog alapítani, abban 24 árvát, 12 fiú- és 12 leányárva gyereket valláskülönbség nélkül katolikus keresztény mócfon kell nevelni; ebbe kőszegi születésűeket vegyenek fel és először kerüljenek szóba a kőszegi polgárok hátrahagyott árvái, ezek hiányában művesek (kapások) gyermekei, azaz árvái is felvehetők és ha ezeknek se volnának árvái, más árvákat is fel lehet venni az elöljáróság legjobb belátása szerint.

Nagyon fontos okokból jónak látszott, hogy 3 évesnél fiatalabbat nem szabad felvenni és 12 vagy 14 éves korig szabad benn tartani. Ez alatt az idő alatt az olvasásban és írásban, valamennyire a számolásban, a leányokat azonfelül a kötésben, horgolásban, fonásban, emellett a főzésben kell oktatni; a fiúgyermekeket azonban, ha alkalmasak a tanulásra, erre lehet adni és a negyedik osztály elvégzéséig

előtt consignáltam, már most nagyobb ereje vagyon kegyelmeteknek, kérem incássálya kegyelmetek, az szeginye tudom örömöst megh adgya, gazdagja pedigh, és kiváltkippen olyas aki az Csój Árva házhoz kívánta adni Auctoritate Regia compellálni köl . ..“ Szvetics József levele Iwsich György városi tanácsos és helyettes híróhoz Pozsonyból 1741 aug. 22. Kőszeg Városi Lev.

6 Prot. Civ. Gins. 1752 márc. 21. tanácsül. j. k. 855—6. 1. ,

16