Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

árvák a Szentháromság iránt viseltettek. Adelífy Antal végrendele­tében gyökerezik ennek az alapja, aki nagy tisztelője volt a Szent­­háromságnak és külön alapítványt is tett az általa 1753-ban létre­hozott Szentháromság társulat4* anyagi terheinek fedezésére, vala­mint azok számára is, akik a Szentháromság tiszteletére végzett áj ta­tosságok fényét és ünnepélyességét énekkel vagy egyéb szerepléssel növelték. Ezeken az áj tatosságokon a végrendelet értelmében a Kelcz—Adelífy árvaház növendékei is kötelesek voltak résztvenni. Még azzal is növelni óhajtották az árvákban ezt a tiszteletet, hogy reggel felkeléskor a Szentháromság dícséretét — Szent, szent, szent — énekeltették velük. így a növendékek mindjárt a Szentháromság dicsőítésével kezdték és szentelték meg a napot. A hivatalos szentbeszédeken, valamint a hetenkint otthon tar­tott lelkioktatáson és a délutáni istentiszteleteken való kötelező rész vétel, lelkiolvasmány végzése az asztali étkezésnél és más alkalmak­kor is, továbbá az a tisztelet, melyet katolikus papokkal szemben kötelesek voltak tanúsítani: mind megannyi eszközei voltak a mélyebb katolikus öntudat fejlesztésének és az egyházias érzület erősítésének. Az intézetnek volt külön védőszentje is, Szent Pál, akinek tisztele­tére január 25-ét, Pál-forduló ünnepét szentelték. Eredetileg a kon­­vertiták védőszentje volt, utóbb az egész ház védőszentjeként tisz­telte. A Boldogságos Szűz Máriát különösen tisztelték a házban. Bent a Hefele-féle épület lépcsőházában ma is látható az 1774-ben készült Mária-kép Szent Imre és Szent Erzsébet képével együtt, amint az árvákat és konvertitákat védőén betakarja palástjával. Egy Mária­­kép eredetileg a Glick-féle ház homlokzatán volt elhelyezve és szom­batonként mécsest szoktak előtte égetni. Ennek a képnek a tisztelete állandóan emlékeztette az árvákat arra a nagy igazságra, hogy nem állanak egyedül az életben, hanem elvesztett szüleik helyett mindegyiknek édesanyja, égi pártfogója a Boldogságos Szűz Mária, akit mi magyarok Nagyasszonyunknak vallunk. A Mária-tisztelet, bár egyidős a keresztény magyar nemzet­állammal, mégis ekkor újul és erősödik meg olyan mértékben, mint talán soha azelőtt. Nem mint valami külön vallási érzés él a nemzet lelkében, hanem lelki világának kiegészítő szerves része ez, azért a Nagyasszonyban létének és boldogulásának elválaszthatatlan tdsé­­rőjeként védasszonyát, pártfogóját látja, akinek segítsége nélkül mar régen elpusztult volna. A Mária-tisztelet tehát a magyar embernél nem járulékos, mesterségesen felszított vallási kultusz, hanem lelki alkatának szükséges tartozéka, ezeréves hagyományon nyugvó szel­lemi öröksége. Ez a szellem sugárzott le erről a bádogdarabokból összekovácsolt alapra festett Mária-képről és inspirálta a növendéke- 44 44 A kőszegi Szentháromság társulat történetét Németh Imre tanügyi fő­tanácsos. kőszegi tanítóképezdei igazgató írta meg. A szöveg még kiadatlan. 167

Next

/
Thumbnails
Contents