Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

A közgyűlésen résztvevő közönség hallgatagon vette tudomásul a városbíró javaslatát. Voltak, akik hosszabb meggondolási időt kértek a kérdés alapos megvizsgálására és tanulmányozásiára. Szvetics József azonban nem az az ember volt, aki könnyen engedte magát eltéríttetni az egyszer kitűzött szándékától. Ösztönzésére a közgyűlés szétoszlása után azonnal összeült a nemes városi tanács és határozatilag kimondta, hogy az eladott telkek adásvételi szerződésének megkötése alkalmával áldomás-ivás címén a felek minden s£áz forint után három forintot fizessenek be, melynek fele az árvaalap céljaira fog fordíttatni. Az így hozott, határozat értelmében az 1741 -ik év január 2-tól május 9-ig, tehát négy hónap alatt, az adásvételi taksából az alap javára 73 forint 15 krajcár gyűlt össze. Az eredmény biztató kezdetnek ígérkezett, bár az adásvételi taksák behajtása az árvaalap javára nem ment minden ellenkezés nélkül. Többen ugyanis kikeltek ellene, különösen a nem katolikusok közül, úgyhogy az ügy ily módon történt elintézése a magisztrátus és a polgárok között szinte állandó nézeteltérésekre, súrlódásokra szolgáltatott okot.

Kedvezően jött azért az év folyamán Pozsonyban összehívott országgyűlés, amelyen Szvetics József városbíró is résztvett Lada Ferenc belsőtanácsbeli taggal együtt a város képviseletében és hosszú tudósításokban számolt be a városi magistrátusnak a diétán lefolyt eseményekről, amint az ezévi városi közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsítják.4 Az országgyűlésen megjelent a fiatal királynő is s ezt az alkalmat használta fel Kőszeg város bírája az árvaház állandóvá tételének biztosítására, királyi megerősítés kieszközlésére. A városi magistrátus és a polgárok többségének nevében alázatos folyamodványt terjesztett Őfelsége, a királynő elé azzal a kéréssel, hogy

szent Intentumot, más uri Emberekis misericordia moti, fogják secundálnyi, és Testamentumokkalis segitenyi.“ Prot. Civ. Gins, annorum 1739-usque 1742. 338—9. 1.

’ Mária Terézia 1741 jan. 21-én kelt leiratot intézett Kőszeg város nemes magístrátusához és polgárságához, amelynek értelmében „parancsollya, eö Feölséghe, hogy az Országh Gyüléssire á Nemes Város két követet viros quippe idoneos, ac pacis, et publici boni amantes citra omnem Excusationem sub poena Decretali Posonyban küldeni el ne mulassa . . . Azért a Nemes Magistratus in Tempore prospiciálnyí kívánván, hogy az Deputálandó Követt Uraimékís circa sua Dispositiot tehessenek denomináltattak Bíró Szvetics Joseff, és Lada Ferenc Uraimék eö Kegyelmek, kik cum diurno 2 f. 50 xr . . .“ vállalták a megbízást. A meghívó május 14-ikére szólt. A követek máj. 11-án indultak el és okt. 4-én érkeztek vissza. Tehát csaknem öt hónapig voltak távol. A napidíjuk, 2 forint 50 krajcár, elég tekintélyes összeget tett ki. Ehhez járult egy idódeáknak és egy szolgának napidíja: az első 30, a másik 15 krajcárt kapott. Az egyik gyűlésről ezeket írja a bíró: . . . „Experientur — fejezte be beszédjét a királynő — Status me non tam Dominam, quam communem omnium Matrem futuram. Ennek vighével M. Primas felelt, et praemissis praemittendis ezzel fejezte bé: Nos simultates nullas habemus, sed vulnera, et non intrinsece, sed extrinsece vulnerati sumus, recurrimus ad Matrem, ut haec sanet, quibus sanatis juro tam meo, quam omnium Statuum nomine, quod vitam et sanguinem immolabimus.“ Prot, Civ. Gins. 1741, febr. 9. és jún. 30. közgy, j. k. 353—6. és 424—5 1.

14