Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
Az így összejött adományokat a már előbb dr. Zeke Adolf kőszegi ügyvéd által egy Zsigmond nap (1893 máj. 2.) alkalmával a fiúk mulatságai és kirándulásai céljaira felajánlott 100 forint, azaz 200 korona összeghez csatolták s az egészet mint kirándulási alapot kezelték. Az összeg újabb adományok révén hamarosan 1416 koronára emelkedett s ennek 4 százalékos kamatait fordították az említett célra.212 A három uralkodó látogatásán kívül a kilencvenes években a Millenarium, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepe hagyott említésre méltó nyomokat az intézet történetében, Vöröss Zsigmond, aki a legnagyobb szigora mellett is atyaként szerette a gyermekeket, különös kedvét lelte abban, ha a növendékeknek megfelelő örömöt és szórakozást nyújthatott. Ez a tulajdonsága vitte arra az elhatározásra, hogy 1894 nov. 1-én a játszó szobában állandó színházat állított föl. Ebben a színházban ,,a fiúk igen kellemes estéket szereztek társaiknak és sok városi közönségnek szép és ügyes játékuk által. Az első darab volt a „Deákcsin“, amelyen mint vendég Németh Antal dr. fődirector úrral, az egész tanári kar jelen volt.“212 A díszletek s általában a színpadi kellékek elkészítése a következő 1895-ik esztendőben ment végbe. így érte meg az intézet az 1896-ik esztendőt, Magyarország ezeréves fennállásának időpontját. Az országban, vidéken és Budapesten, egymást érték az ünnepélyek, rendeztek országos kiállítást is. Ezen a kiállításon a Kelcz—Adelffy árvaház fényképekkel vett részt és elismerő okmányt is kapott. Érdekes, hogy a ház legértékesebb képeit, a még 1774-ből származó Szűz Mária, Szent Imre és Szent Erzsébet képeket, melyek a lépcsőház falában vannak ma is elhelyezve, nem tudták lefényképezni a helyszűke miatt s így kiállításra sem kerülhettek, pedig feltétlenül odakívánkoztak. De a sok szomorú és keserves korszakot megért Magyarország jubileumi évét mégis az örökös színházzal kívánták emlékezetessé tenni az árvaházban. ,,Mi pedig árvaházíak, írja Vöröss Zsigmond prefektus, egy örökös színpadot emeltünk, úgyhogy a volt szolgák szobájának falát áttörettem s odahelyeztem a színpadot, míg a másik terem egészen a néző közönség számára maradt s ezt csinosan kifestettem. Ez legyen emléke 1896-nak.“211 Az intézet jelen korszakának történetében még két esemény hagyott maradandó nyomokat. Az egyik a kőszegi, Ferenc Józsefről nevezett új bencés gimnázium építése s egyúttal az intézetnek nyolcosztályú katolikus főgimnáziummá való kibővítése; a másik az 1914- ben kitört világháború. Az a kényszerű helyzet, hogy 1850 óta az árvaház is kénytelen volt az alsógimnáziumhoz alkalmazkodva, főként alsós gimnázistákat nevelni, mert a felsősök nevelése idegen városban sokba került, most 312 U. o. 213 Hist. Dom. 1894. 211 U. o. 1896—7. 117
