Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
az új gimnázium felépítésével megszűnt s újra a saját falai között nevelhette az intézet fiait mindaddig, míg csak főiskolára nem mentek. Az 1908-ra elkészült új iskola felavatása impozáns külsőségek között ment végbe. Maga a pannonhalmi főapát, dr. Fehér Ipoly 1908 szeptember 13-án szentelte fel az intézetet. Felszentelés után díszülés keretében adta át a város polgármestere az épületet a főapátnak, akitől viszont a főgimnáziumi igazgató vette át hivatalosan, hogy a szentbenedekrend most már új intézetben, nyolcosztályú főgimnáziumban nevelje az ifjúságot, köztük az árvaház növendékeit is, kik ezután még nagyobb számban fogják felkeresni. Tényleg be is következett, amit a nyolcosztályú gimnáziumtól várni lehetett. Az árvaház a következő években zsúfolásig tele van növendékekkel. Már a millenniumi évben valóságos megrohanásnak volt az intézet kitéve, amikor csak az első gimnáziumi osztályba 30 növendéket vettek fel. Most a házon kívülieket leszámítva a házban lakók száma is meghaladja a százat s az intézet ugyanolyan keresett lesz, mint jó száz évvel azelőtt, Szily János életének utolsó éveiben. Örömmel jönnek az intézetbe az ország minden részéből s boldog, aki a Kelcz—Adelffy árvaházban helyezheti el fiát, mert ott biztonságban tudja. Közben nem hiányoznak a nagynevű látogatók sem. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát, valamikor az intézet növendéke, 1910-ben látogatja meg gyermekévei otthonát. Mikes János gróf az új szombathelyi püspök pedig székfoglalása után következő években ismételten megtisztelte a házat látogatásával melegen érdeklődve a növendékek életmódja és a ház állapota iránt. Közvetlen a világháborút megelőző évek az intézet egyik legvirágzóbb korszakát mutatják, amikor kb. hatszázezer koronás tőkéjével és ekkor már nagyszámú fizető növendékei révén szerzett bevételeivel teljesen gondtalan anyagi létet tudott biztosítani a tanuló ifjúságnak s évente is nagy számban bocsátotta ki falai közül a különböző életpályákra menő, szebb jövőt ígérő ifjú nemzedéket. Ekkor történt az a tragikus esemény, mely hazánk történelmének legsötétebb lapjaira tartozik, a trónörökös pár meggyilkolása és a nyomában kitört világháború. Amily tragédiát zúdított a háború, melyben a Kelcz—Adelffy árvaház növendékei is résztvettek, és a háborúnál is borzalmasabb trianoni békediktátum a nemzetre, szétszaggatva az ezeréves Magyar Birodalmat, hasonló sors érte a kőszegi árvaházat is. Az intézet fenntartásának alapját még most is az alapítványi tőkék alkották s ezeket érte a legnagyobb csapás a háború után bekövetkező s a mai nemzedéknek még nagyon is emlékezetében lévő pénzügyi összeomlás következtében. Az 1913/4-ik tanévben még 79 növendéket tart el az intézet teljesen ingyen vagy kedvezményes alapon. Ettől kezdve az áremelkedés fokozatos nagyobbodásával a nyújtott kedvezmény is arányosan kisebb lesz, bár az 1917/8-ik iskolaévig lényeges különbség nem tapasztalható. Amikor azonban 1918-ban a forradalom a meglevő maradék erőket is felőrli 118
