Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
Azon fő kérdés: meg maradjon-e ezen Árvaház Kőszegen vagy talán inkább Szombathelyen kellene annak lenni? Azt hiszem, tanácskozás alá sem jöhet az idén, mert arra az időből már egészen kifogytunk. Sőtt csekély véleményem szerént erről mind addig, mig a jelen ideiglenes s minduntalan váltakozó állapotban lesz hazánk, valami elhatározott lépést tenni időelőtti s elhamarkodott dolog lenne. Mostan véleményem szerént csak arról lehet szó, miképp szerkesztessék az Árvaház, hogy belőle szegény növendékeink a lehető legnagyobb hasznot húzhassák, addig is mig ezen talán a körülmények által parancsolt áthelyeztetés megtörténhetik. Mi történnyen az intézetből kilépő tanulni kívánó növendékeinkkel a jövőben? Ezt a jó Isten s a jó emberek fogják tudni meghatározni. Ez, gondolom, akkor fog megtörténni, ha én kötelességem szerént azon fogok lenni, hogy oskolába járó növendékeim a tőlök telhető leg nagyobb előmenetelre szoritatnak, — a gyengébb talentumuak pedig mesterségre adatnak, s azért azt gondolom, hogy azon elvet, mellyet eddig is követtem, melly szerént gyengébb növendékeimet a felsőbb oskolákra nem egy könnyen eresztettem, ezután is, sőtt talán ezután nagyobb szigorral kellene követni. Hogy növendékeinknek fele vagy legalább harmada kézimesterségre képezze ki magát a kisebb oskolákat ezen intézetben elvégezvén. Azon érdekes kérdésre, hogy jelenleg az ötödik és hatodik oskolába menendő növendékeink kapjanak-e az intézetből segedelmet? Örömest reményiem, hogy elfog fogadtatni Méltóságodnak azon elve, miszerént az intézet jótékonysága ezen házon túl is terjed, ha egyik vagy másik növendéknek java ezt kivánnya. S hogy ezen intézet minden növendékinek egyformán attya, és egynek se mostohája. Ezen elvekből következik, hogy a szóban lévő növendékeinket, nehogy eddigi tanulási neveltetésök siker nélkül maradjon, még segíteni kell, és pedig mindnyáj okát, nem csak azon négyet, a kik véletlenül megnevezett alapítványra vannak felvéve, noha társaik között talán éppen ők a leggyengébbek. Ha rajtam fügne a dolog, én ezen ifjaknak annyi pénzbeli segedelmet adnék, hogy mind egyik magának különösen egy szegény legényhez illő kosztot és szállást fogadhatna. Egyéb u. m. oskolai és ruházati s. a. t. szükségeik kielégitéséröli gondoskodást pedig magokra bíznám. S hiszem is, hogy szüleik és pártfogoltjaik annyira segítenék őket, hogy ezt elő is tudnák állítani. Igaz, hogy eddig mindent az intézettől kaptak, de ha látnák azt, hogy utóbbra nem kapnak, keresnének benne módot, hogy ezeket megszerezhetnék .. ,“20i Várady válasza, melyből megtudjuk, hogy a felsőbb iskolásokat a szombathelyi szeminárium szállásra elfogadta az új iskolaévre, 201 Árv. Lev. 110
