Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

csupa aggodalom és bizonytalanság, hogyan lehet kilábolni az intézetre szakadt bajok tömkelegéből? „Nagyon Tisztelendő Prefektus Ur! Májí, a Méltóságos Megyei Püspök Ur elnöklete alatt tartott tanácskozási ülésünkben, az újonnan ki nevezett, és tetleg be vett növendékeknek lajstromát ide mellékelve ezennel által küldöm — személyes meg jelenések esetére, szokás szerint alkalmazza őket a többi közé; 5 üres helyet adtam elő, azonban a szám a körülmények miát 8-ra szaporodott.

Második fontosabb része a tanácskozásunknak volt, a meg jogosétott, de felsőbb rendelés következtében az intézetből váratlanul ki szorétott növendék ifiaknak aránylagos el látása. Ez igen-is érzékeny csapás az intézet jelen vagyoni állására nézve; de még nagyobb bonyolodás el kerülésére végett, jelenleg az ügyön máskép segétteni nem lehetett. Az itteni Seminárium, ámbár nem igen kedvezőleg magára válalta ezen ifiaknak mint szállási, mint élelmi el látását, mit én igen-is üdvösnek lenni találom; de a kölcségi fel számolyást súlyosnak s terhesnek találom. Füzetendő t. i. az élelemért 160, a szállásért és ahhoz kivántató Kellékekért 40, vagy-is összesen 200. váltó forint 10. hónapra; ezen kívül a ruha, Könyv s más iskolai Kölcségek. E szerént egy ifiu igen könnyen fel száméttatthatik 250 vfortokra. — Sőtt ehhez még némellyek számára még némi ágyi ruha-is fog kivántatni az Árvaházba létező ágyi ruhákból. Édes Eel ügyelő Ur! ez nagy gond és aggodalom! Nem tudom, miként lehet mind ezeken győzedelmeskedni, a nélkül, hogy az egészet meg ne rontsuk?...”205

Az igazi gondok és nehézségek azonban csak akkor következtek, amikor a növendékek már Szombathelyre kerültek, amint Várady okt. 13-i levele ezt élénken illusztrálja: „Nagyon Tisztelendő Felügyelő Ur! Nem tudom, lesszünk-é, és miként lehetünk képesek a reánk sodrott bonyolódásból ki gázolni? Anyagilag már jó karban gondoltam lenni intézetünket, azonban az váratlanul hanyatlani kezd a rögtöni, s uj iskolai szerkeztetés miát. — Az intézetből kiutasétott, és most Szombathelyen létező idősb nevendékeink, nevezetes s érzékeny kölcséggel járó, élelemmel s rendes szállással el lévén ugyan látva, még sok nélkül szűkölködnék, miért-is engem naponkint ostromolnak; és pedig közönségessen esdekelve követelnek: az újonnan rendelt s illető iskolai Könyveket, iskolai fa, s familiatió-pénzt, ágyba való derék allakat (madracz), ágy lepedőket, fejér ruhákat, és szokott téli gallér köpönyeget. Különössen: egyik nadrágért, másik csizmáért könyörög. Már ezen össze zavart és kelemetlen körülményekben nekünk kölcsönös egyet értésben kel lennünk, és leg takarékosabban kell mükednünk; hogy az intézetet kétszeressen ne terheljük . . .”20<!

Az első évben a szemináruimban laktak a növendékek, ami ideiglenes megoldásnak jó volt. De előre látható volt, hogy ez az elin-20» Várady Tóthnak 1850 szept. 28. Árv. Lev.

Ill