Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

ez legvastagabb volt, s magyar ország czimerét ábrázolván az azon kor embereit kielégítette, elégnek tartottam csak a sas fejeit, farkát és szárnyait lefaragtatni. Pusztán áll tehát most a ház homlokzatán magyar ország czimere. S én igen örültem, hogy a kor embereinek minél kevesebb költséggel, s a ház fala meggyöngitése nélkül eleget tehettem. Azonban most azt hallom, hogy mind azon helyeken, hol a lefolyt martius előtt császári sas volt, az ismét állíttassák vissza. Én nekem ezen rendelés még hivatalosan tudtomra adva nincs. Szeretnék ezen bajos ügyön békésen általesni. Ha a czimer visszaállítása csak ugyan parancsoltatni fog, ez ezen háznak, a mellyen illyféle czimerek nincsenek is a magok helyén, új költséget fognak okozni, és a visszaállítás csak igen költséges festés által volna lehető. Ha ezen katonás időben a capacitationak helye volna, én leghelyesebbnek gondolnám, ezen czimer visszaállításától most eiállani, s inkább magyar ország czimerét is annyira mennyire az épület kára nélkül lehet lefaragtatni, s helyét egyszerűen bemeszeltetni. Azonban mi volna okosabb, s békességre vezetőbb, valóban nem tudom.

Mi Kőszegen jelenleg csendben megvagyunk. Csak hogy a katonatartás igen érzékenyen nehezül reánk.. Az Árvaháznak ezelőtt néhányszor csak az volt parancsolva, hogy tiz embernek enni küldjön, most azonban már csütörtök reggeltől fogva tizenkét ember koszt és szállásra ide van adva. A viceprefektus szobáját adtam nekik. Jó emberek, békésen viselik magokat . . ,“im

A sasos címer körül támadt eltávolítási művelet vége az lett, hogy 1849-ben Rohonczy császári biztos rendeletére a kétfejű sas jelvényét oda kellett festeni a régi helyére. A címer ott is maradt még a kiegyezés után is egészen az 1880-as évek elejéig.200

Bár szomorú emlékeket idéz fel, ide, e helyre kívánkozik annak a megható jelenetnek a megörökítése is, melynek szereplői egyrészt a tragikus végű gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök, másrészt az árvaház egyenruhás növendékei voltak. Chernél Kálmán Kőszeg történetét tárgyaló művében így írja le a megható találkozást: „Midőn Windischgrätz hadait győzelmes seregünk visszavonulásra szorította, Batthyány Lajos és idősb Károlyi István grófok Budapestről biztosabb fogságba szállítatván, ápril hó derekán utjókban Kőszeget érintették. Mihelyt a foglyok közeledtének híre a városban elterjedt, számos nép sietett a jeles hazafiak látására. A tanuló ifjúság, közte számos árvaházi növendék intézeti magyar egyenruhában, a svábfalvi malomig ment a foglyok elébe, itt érkezésüket bevárandó. A mint a menet ide közelebb ért és a foglyokat kísérő fedezet az egyenruhás árvaházi növendékeket észre vette, ezeket magyar önkén-19U Kőszegi Árv. Lev.

200 V. ö. Chernél Kálmán: Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. Budapest, 1878. II. k. 269. 1. — Kőszegi József volt városkapitány, jelenleg a Kőszegi Takarékpénztár igazgatója még látta ezt a címert. Állítása szerint 1881-ben távolíthatták el.

106