Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
teseknek lenni vélvén, azonnal a vezénylő parancsnok egy dzsidás tisztet a tanulók csoportjához ugrasztott, megjelenésük oka s kilétük iránt tudakozandó. Nyert felvilágosítás után az ifjakat nyers hangon és durva modorban haza takarodásra parancsolta. A menet megindultakor az ifjúság a hintókat csekély távolra oldalvást követte, haladás közben Batthyány az ifjak egyikét magához szólította és vele néhány nyájas szavakat váltott. A foglyok délután 4—5 óra között érkeztek a városba, hol a Kovács utcza 584. szám alatti házban szállásoltalak el s másnap utjókat további rendeltetésük helyére Laibachba folytatták. Batthyány látszólag derült hangulatban volt, hisz ekkor ártatlanságának öntudatában alig gyanította, hogy néhány hó múlva a reactio bosszújának leend vértanúja."201 A külső zavaró körülményeknél még nagyobb gondot okozott az intézet vezetőségének az a szükségesnek mutatkozó belső rendszerváltoztatás, melyet szintén a megváltozott viszonyok tettek indokolttá. Már 1848-ban híre járt, hogy a gimnáziumot elviszik Kőszegről s helyébe reáliskolát állítanak. Éppen ezért még inkább kellett foglalkozni azzal a gondolattal, hogy a jövőben mi történjék a felsős gimnáziumi növendékekkel, milyen számban és kiket küldjenek felsőgimnáziumba. Az intézet vezetősége ama vélemény felé hajolt inkább, „ hogy a felsőbb iskolákba küldendő növendékek számát csökkenti és annyival több növendéket küld kézműves és gazdasági pályára. Hasonló nehézséget jelentett a protestáns vallásnak a katolikussal szemben biztosított egyenjogúsítása az 1848: 20. te.-ben a konvertíták jövendő kezelésére nézve, amit csak az 1868:53. te. oldott meg véglegesen a konvertíták nevelését a továbbiakban lehetetlenné téve. Mindezekről a súlyossá vált problémákról s a vezetőségnek e tekintetben elfoglalt álláspontjáról bőven tájékoztat bennünket Tóth József prefektusnak 1848 júl. 23-án Várady nagypréposthoz intézett levele, mely így hangzik: „Méltóságos Ur, Legkegyesebb Uram! Azt hiszem, hogy ezen előbbitől annyira megváltozott időben a nevelés ügye is nagy változásokon fog keresztül menni, és hogy azért a Kőszegi Árvaház is eddigi rendszere mellett egészen nem maradhat meg. Továbbá korunknak igen kitűnő sajátsága az, hogy minden fennálló intézetet szigorúan bírálat alá vesz, és sokszor ugyan azokat némelly csekélyebb hiányok miatt is kíméletlenül kárhoztattya: azt hiszem, azon kell minden erővel iparkodni, hogy intézeteinkben minél kevesebb hiányok találtassanak, s hogy azok elrendezésébe idegenek bele ne keveredjenek. Azért én a ki forrón óhajtóm, hogy a kőszegi Árvaház továbbra is becsülettel fennállhasson, és hogy ezen intézetben a rósz szándokuak se találjanak okot a kárhoztatásra, és beleszollásra; azon 201 Chernél: I. m. II. k. 272. 1. — V. ö. Dr. Friedreich Endre: Gróf Batthyány Lajos laibachi fogsága. Budapest, 1930. Stephaneum. 14—15. 1 107
