Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A rombadőlt és újjáépülő székesegyház

jenek helyes beosztásával legalább egy része mielőbb megnyitható legyen az istentisztelet számára, ahogy ez már másfél évszázaddal előbb, az eredeti építkezések során is történt. Mindazonáltal a munka ne legyen elsietett. Ami megépül, szilárdan és szolidan épüljön, oly ütemben, amint azt az anyagi lehetőségek megengedik. Az újjáépítés számára biztosítani kell és meg kell menteni mindazt, ami menthető, a régi szerint kell újra létesíteni azt, ami elenyészett.

Mindenekelőtt a viszonylag épségben maradt szentély és kereszthajó tetőzete állítandó helyre, hogy az időjárás viszontagságaitól védve a további pusztulás elkerülhető legyen. A hajótest befedése előtt az erősen sérült s előredőlt homlokzat emeleti része és timpanonja teljes egészében lebontandó és újjáépítendő lesz; megerősítendők az oldalfalak, kiépítendő a fedélszéket tartó párkány nagy része is. Erre jöhet az új dongaboltozat megépítése és a hajótest új befedése; majd kapuk és ablakok helyreállításával zárt belső tér kialakítása. Ezzel a székesegyház az istentisztelet számára részben már megnyitható lesz.

Csak ezek után kerülhet sor a székesegyház belső díszének fokozatos helyreállítására. Kívánatos volna — amennyiben erre lehetőség nyílik —- székesegyházuk egész belsejét, mennyezetképeit, oltárait, szobrászati díszét és oltárképeit lehetőleg az eredeti formában, régi gazdagságban visszaállítani. Itt-ott. főként a nagy Szily halála után készült alkotások helyébe, talán szerencsésebb megoldásokkal is próbálkozhatnánk. Különösen áll ez Spreng jóval gyengébb és másfél évszázad során is sokaktól kifogásolt oltárképeire. Ha Mauibertsch oltárképei, elsősorban Mária látogatása, a Szent Quirinus és Szent Márton-kép roncsaiból még szakszerű konzerválással sem volnának eredeti szépségükben viszaállíthatók, az új kompozícióknak al fresco festését lehetne megfontolás

189