Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A rombadőlt és újjáépülő székesegyház

II. A SZÉKESEGYHÁZ ÚJJÁÉPÍTÉSE 1. Az újjáépítés programmja

Még fel sem ocsúdott Szombathely társadalma és az egyházmegye papsága a szörnyű pusztulás okozta dermedtségéből, amikor Kovács Sándor megyéspüspök megrázó erejű körlevélben szólította fel híveit (VI. köri., március 10.) a székesegyház újjáépítésére, és ezzel a lelkekben általánosan ébredező vágynak határozott irányt s biztos utat mutatott.

Seregestől jöttek a hívek a püspöki palotába s jelentkeztek, hogy önkéntes munkaszolgálattal segédkezzenek a romok eltakarításában. A szeminárium növendékei Kozma Ferenc dr. lelkiigazgató vezetésével összegyűjtötték és biztonságba helyezték a romok közül az oltárok felszerelését, a szobrok töredékeit és a szertehullott faragványos díszeket.

Adományok gyűltek pénzben és természetben, egy magát megnevezni nem akaró jótevő egymaga 600.000 pengőt hozott.

Szinte életerejének utolsó fellobbanásával jött be Szombathelyre egykori székesegyházának megtekintésére Mikes János gróf c. érsek. Megrendültén szemlélte a pusztulást, és néhány nap múlva, mintegy szellemi végrendeletként írásba foglalta az újjáépítésről kialakult gondolatait, megjelölvén az anyagi forrásokat is, amelyek közt a saját hozzájárulását is számításba vette. Mikes érsek elgondolása főbb vonásaiban megegyezik azzal a programmal, amely a püspöki körlevél nyomán az illetékesekben kialakult.

A romok eltakarítása után meginduló újjáépítés munkáját két főgondolat vezérli: régi fényében és eredeti alakjában keljen új életre székesegyházunk, s a munkálatok sorrend-188