Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

Két sekrestyéje volt. Egyik a Szent Flórián-oltár mellett a káptalan számára, a másik a szentély déli oldalán a plébánia számára.

Mint említettük, Szily lebontatta a vártemplomot, anyagát az új székesegyház építéséhez használta fel, oltárképeit eladta. Kettőnek sorsáról tudunk. A Szent Flórián-kép, mely Szombathely legrégibb látképét őrzi számunkra, a ferencesekhez került; a főoltár képét Kőszeg város vásárolta meg és a Szent Imre-templomban a sekrestye bejárata fölött helyezte el.5

Kuriózumként említjük meg, hogy Rupp Jakab „Magyarország helyrajzi története“ c. művében (I. k. 538. 1.) nyilvánvaló tévedéssel — az egykorú Schönvisnerre támaszkodva — még 1870-ben is a régi vártemplomot írja le részletesen, mint ma is fennálló székesegyházat.

1791 tavaszán kezdték meg az alapok ásását. A munka során sok falat találtak a föld alatt, valószínűleg az egykori római forum épületeinek maradványait és egy állatképekkel élénkített geometrikus díszű mozaikot is.6

1791. augusztus 29-én Szily János maga tette le az alapkövet, melynek felirata szerint új székesegyházát isten dicsőségére és Sarlós Boldogasszony tiszteletére emeli. Elődei példáját követte ebben, akik a lebontott vártemplomot ugyancsak erre a titulusra szentelték.

A székesegyház belső díszítésének terve is készen állott már. A festőművészek számára Szily dolgozta ki részletesen a képek tartalmi programmját.7 A mennyezeten és a főoltár képén a Szűzanya életének főbb jeleneteit, a kereszthajóban Szombathely két nagy szentjének, Szent Mártonnak és Szent Quirinusnak életét akarta hívei lelke elé varázsolni. A hosszanti hajó északi oldalán Szent Pál, Szent László király és Nepomuki Szent János, déli oldalán Szent Péter,

13