Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

ban a következő évtizedekben nagyszámú német telepes nyert polgárjogot.

1777-ben Mária Terézia és VI. Pius püspöki székhellyé tették Szombathelyt. Az új egyházmegye első püspöke, felsőszopori Szily János, akit szájhagyomány és írás egyaránt „nagy“-nák nevez, Szombathely második alapítója lett.1 A 2.000 lakosú városkába gimnáziumot, bölcseleti aha démiát, hittudományi főiskolát, nyomdát, múzeumot, nyilvános könyvtárt hozott és kivételes művészi érzékkel építette fel szemináriumát (1777—1780), püspöki palotáját (1778— 1782) és székesegyházát (1791—1799).

A kis város egyszeriben kultúrközpont lett, fejlődése hatalmas lendületet vett, 1943-ban Szombathely 43.480 lakost számlált.

2. Az építés története

1.—- Éveken keresztül tűnődött Szily, hol építse fel székesegyházát. Először arra gondolt, hogy a jelenlegi püspöki palota hátsó udvarán állott vártemplomot bővíti ki; Hefele Menyhérttel el is készíttette ehhez a tervet. Később a püspöki palotával szemben, valószínűleg a mai városháza helyén akart építkezni. Különböző akadályok, főleg a telektulajdonos kapzsisága miatt ezt a tervet is fel kellett adnia. Végül is elfogadta Hefele javaslatát, hogy a püspöki palota és a szeminárium között, a belső vár köralakú főépülete, a régi várpalota helyén emelje székesegyházát.

E végből 1791-ben megkezdte a várpalota, sőt — Szombathely város kérelme, majd tiltakozása ellenére — a vártemplom lebontását, köveiknek kitermelését is. Eveken át tartott ez a munka, még az alapokat is kifejtették. Ezek-41