Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja
Szerinte minden úgy volt jól, ahogy a római fórum istenei haruspexeik útján előadják. Minden egyéb mellékes, csupán azt látta fontosnak, hogy a közemberek sorából kiemelkedjék, s előkelőbb jövőt biztosítson magának és hozzátartozóinak. Ebben a törekvésben egyelőre felesége szintén vele tartott. Férje nem rejtette véka alá, hogy ehhez minden adottsága megvan. Természetes esze úgy vág, mint a borotva, fizikai ereje is többre képesíti, mintsem hogy egye ő és etesse övéivel az elnyomottak keserű kenyerét. Érvényesülésének lehetőségét a császári hadseregben látta. Az sem zavarta számításait, hogy új életét közkatonaként kell kezdenie. Mások is megtették és nem fizettek rá, ellenkezőleg, szerencsecsillaguk magasba emelte őket. Ily előzmények után lépte át a pannoniai légió egyik állomáshelyének, Sabáriának a kapuit, hogy szolgálja előbb az öreg Konstantin urát és császárát, majd utána Konstansz örökét. Besorozói nem vallottak vele szégyent, mert a katonai fegyelemnek és kötelességteljesítésnek lett az embere, s e tekintetben inkább többet, mint kevesebbet nyújtott. Annyira kivívta felettesei elismerését, hogy besorozták a tisztek közé. Csapatának tribúnusa lett, ekként valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket. Mennyire megbíztak benne, arra elég annyit mondani, hogy a legkényesebb feladatokat is reá bízták. Így érthető, hogy amikor a század közepe felé elérkezett a leszerelés ideje, nemcsak rangosítva búcsúzhatott el Sabáriától, hanem a poggyászában magával vihette adománylevelét is. Jutalomképpen Pávia közelében, Ticinum területén kis birtokkal ajándékozták meg. Elbeszélésünkkel kissé előre ugrottunk, s így itt az ideje, hogy tisztázásra kerüljön, hogy Márton hol és mikor született. Azt már Sulpicius éreztette, hogy szülővárosa Sabaria volt, míg idejét 316 és 336 közötti évek valamelyikére kell elhelyeznünk/1 Pontosabb lesz Tours egyik későbbi püspöke, Szent Gergely (538—594.), aki arra az eredményre jutott, hogy szent elődje, Nagy Konstantin császársága 11. évében: 316 végén, vagy a következő év elején születhetett.5 A továbbiakban a jó püspök itt-ott fényez, de ebben az adatában megbízható és így hiteles. Más vonatkozásban Sulpicius mondható szavahihetőbbnek, ami természetes, hiszen mesterének nemcsak hűséges tanítványa volt, hanem a vele kapcsolatos eseményeknek aktív résztvevője is. E kijelentésünket alátámasztja, hogy a későbbi és tekintélyes hírben álló szerzők legtöbbször kettejükre szoktak hivatkozni, mikor egy-egy fogasabb kérdésre válaszolnak. Ami a fontosságot illeti, a születési hely megjelölése különösképpen ilyennek minősíthető, mert éppen a mi tájunkon ezen fordul meg, hogy melyik csoportnak van igaza, a pannonhalmistáknak vagy pedig a szombathelyistáknak, mert a tulajdonjogért mindketten versengtek. Az előbbiek váltig hangoztatták, hogy az ő pannonhalmi apátságuk közelében fekvő ún. Sabaria Sicca-ban született Márton püspökünk. Ellenfeleik pedig azt hangoztatták, hogy náluk, az egykori Civitas Sabariában. Bennünket az érdekel, mit mondanak elsősorban a közelkeletű, majd ezek után a későbbi kútfők. 1944 közepéig mintegy 30 feldolgozásban röpködtek pro et contra érvek, hol lágyabb, hol erősebb hanghordozással. Szombathely jó sokáig várt és hallgatott, abban a tudatban, hogy a tulajdonjogot úgysem sikerül tőle elvitatni, ahogy ezt a XVIII. sz. végéig senki sem merészelte. De ekkor a tudományos berkekben előnyösen ismert jezsuita történetíró: Katona István (|1811.) lenyomta a másik lehetőség pedálját. Reá támaszkodva a két bencés: Fuxhoffer Damján (tl814.) és Czinár Mór (11875.) 97
