Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
polgári közigazgatásának központját, a tartományi kincstár őrzési helyét, a IV. századi császároknak császári palotával rendelkező gyakori tartózkodási helyét és a legiones palatinae-be tartozó lanciarii Sabarienses egykori állomáshelyét. Márton apja magasállású katonatiszt, tribunus volt. így eleve valószínű, hogy családja a tartományi székhelyen lakott és nem falun. Továbbá Márton apja minden bizonnyal az előkelő rangú lanciarii Savarienses alakulatban szolgált, amely a IV. század első harmadában Savariában állomásozott. Mártonnak „jóházból való származására” utalhat az a körülmény is, hogy a milánói császári gárdába került, sőt mi több, a közé a 360 vagy 400 testőr közé, akik Iulianus Caesart 355-ben Galliába kísérték. A korábbi történetkutatásban teljesen elsikkadt az a fontos tény, hogy Szombathelyt az első XIII. századi említéstől kezdve az oklevelek és a források az esetek döntő többségében Sabaria néven említik, holott a helynévadás törvényszerűségei következtében ezt a nevet már korán teljesen ki kellett volna szorítani a Szombathely névnek. A városnév változatlan fennmaradása az ókortól azt bizonyítja, hogy a város területe állandóan lakott volt, és hosszú évszázadokig számításba kell vennünk a későantik lakosság fennmaradását. Savariában a IX. században templom állott. Ez a templom igen nagy valószínűséggel egy ókeresztény, véleményünk szerint Quirinus mártír tiszteletére készült vértanúsír, vagy memoria utóda, amely a Karoling-korban is használatban volt. Ez a templom a ma is álló, de régészetileg még alig kutatott Szt. Márton templom. Amennyire határozottan foglalhatunk állást Szt. Márton savariai születését illetően, annyira szkeptikusak vagyunk „Szt. Márton szülőházának kérdésében”. A kérdés megvilágításához vázolnunk kell a történeti és régészeti előzményeket. A hagyomány a szent szülőházát közismerten a Szt. Márton templom alatt, illetve közvetlen mellette keresi. A Schematismus Sabariensis 1972 adataiból idézünk: „Szt. Márton plébánia (Tolbuhin út 40.). A plébánia templomot oklevél 1298-ban említi. 1638-ban a domonkosok kapták meg a templomot, a plébános pedig a vártemplomot foglalta el... A domonkos templom környéke 1930-ban lett újra plébánia... A templom egyik oldalkápolnája Szt. Márton születési helyének emlékét őrzi. A templom műemlék. Titulusa: Szentháromság, búcsúnapja Szentháromság vasárnap.” Savaria Szombathely keresztény hívőinek feltehetően tudomása volt a tradícióból arról, hogy Tours szent püspöke, Márton, Savariában született. Savariában a 397. év körülire tett halála előtt tisztelete nem lehetett. A mai Szt. Márton templom alatti római kori apsis és falmaradványok minden bizonnyal a 303-ban vártanúhalált halt Quirinus püspök földi maradványainak őrzési helye volt — részletesebben erről a Quirinus-kérdést tárgyaló fejezetben szóltunk. — Quirinus passiójában, melyet a IV. század utolsó, vagy az V. század első éveiben jegyeztek le, nem történik említés arról, hogy a „Szt. Márton szülőházán” épült bazilikában helyezték volna el. Ha Mártonnak Savariában ekkor tisztelete lett volna, erről a Passió íróinak tudnia kellett volna, s ennek említését nem is mulasztották volna el. A fenyegető barbár veszedelem elől Quirinus maradványait Rómába menekítik az V. század első felében. Az V. század közepén bekövetkezett nagy földrengés és a barbárok egyaránt pusztíthatták a templomot, melynek újjáépítésé73
